Az esőben azonban kellemesen csalódtam: nem úgy esik, ahogy otthon. Először is alapszabály: bármikor eshet. Rutinos irek azonban tudják, ez nem jelent semmit, a következő 5 percben úgyis eláll. Ezért aztán nem nagyon védekeznek ellene, beállnak arra a kis időre valami fedett helyre, sőt, kiteregetnek, mert az eső utáni szél úgyis pár perc alatt megszáritja a ruhákat.
És az eső állaga is más: apró szemű, szitál, akkor is, ha 7ágra süt a nap. Eddig mindennap látunk szivárványt. :)
Elég angolosan kezdtem? Remélem, nem angolosan fogom abbahagyni ezt a blogot :)
Az itteni gépemen nincs hosszú i, elnézést a vájttollúaktól :)
Well, megérkeztünk. Az első napon beszereztünk néhány alapvető dolgot, mint pl. fekete macska jelmez a kislányunknak, hogy legyen miben rémisztgetni az embereket halloweenkor.És az eső állaga is más: apró szemű, szitál, akkor is, ha 7ágra süt a nap. Eddig mindennap látunk szivárványt. :)
Elég angolosan kezdtem? Remélem, nem angolosan fogom abbahagyni ezt a blogot :)
Az itteni gépemen nincs hosszú i, elnézést a vájttollúaktól :)
A másnap sokkal kellemesebben telt: felfedeztük a környéket. Gyönyörű a vidék, tele van ápolt parkokkal, benne madarakkal, tavakkal.
Apropó madarak, itt nem verebek pofátlankodnak az utcákon, hanem szarkák és galambok; a háttérben pedig sirályok vijjogása hallszik - egyfolytában.
Csak tudnám, ez milyen madár! Egyáltalán nem félt tőlünk.
Van tavi tündér is, aki vigyáz az arra sétálókra.
A legnagyobb örömünkre egy tuti kalandpark és egy játszótér is van a parkban. Mindent megmásztunk
És az elengedhetetlen gealic football. Vajon miért jut eszembe folyton a kviddics?...
Hazafelé találkoztunk egy jégkrémes kocsival. Annyi a különbség, hogy itt nem a "Szólj anyádnak, hozzon pénzt" c. fülbemászó slágert sugározza, hanem egy másik hasonló jelentőségű opuszt, de ezt még nem sikerült beazonosiitani. :)
Az első napok mindenképpen vásárlással és hivatalos ügyek intézésével teltek. A legizgibb az iskolakeresés volt.
Kiszemeltük a legközelebbi iskolát kislányunk számára. Kiderült, hogy igen jónevű suli; ir ismerőseink nem is nagyon biztattak; azt mondták, valószinűleg várólistára kerülünk. Megterveztük a napot: először ebbe a legközelebbi iskolába látogatunk el, aztán még kettő kicsit távolabbiba, és megkérdezzük, pontosan mi a teendő.
Mielőtt mindenki leharapdálná a körmeit, hogy végül mi lett az eredmény, elárulom: felvették ebbe a jónevű suliba. Hogy minek köszönhetjük ezt a váratlan fordulatot, fogalmam sincs. Mindenesetre nagyon örültek nekünk, kedvesek, nyitottak voltak. Sőt, a kislányunkkal és még két külföldi kislánnyal egy tanárnéni külön is fog foglalkozni, hogy hamar megtanulják a nyelvet.
Ja, ami érdekes, mint majdnem mindegyik iskola, ez is egy lányiskola, ez is katolikus, de állami pénzből.
Csak 9-kor kezdődik a tanitás :-b és fél 2-ig tart.
Maga az iskola csak 10 percre van tőlünk gyalog, és egy (másik) parkon kell keresztülmenni reggelente. Elég sokan sétálnak, mennek iskolába ebben az időben ezen a parkon át.
A beiratkozás után elmentünk megvenni az iskolai egyenruhát. Teljesen olyan volt, mint a Harry Potterben. Bocs, aki nem szereti, de nem lehetett tőle elvonatkoztatni. A kijelölt üzletbe kellett menni. Nagy örömünkre hamar megtaláltuk a közeli téren, ahol több üzlet is van egymás mellett. Az üzletben elmondtuk, mi célból vagyunk itt, erre átirányitottak minket egy hátsó részbe, ahova zegzugos utakon jutottunk el. Az idős, mosolygós, lassú mozgású hölgy, aki ott kiszolgált minket, annyira emlékeztetett egy boszira a regényből, hogy az volt az érzésem, ha csettintenék, hirtelen boszikalapban jelenne meg, rakosgatná elénk a különböző méretű talárokat, a segédje porolgatná az eladandó varázspálcákat a háttérben, miközben nagy fekete pókok andalognának lefelé a plafonról. Biztos azért lódult meg igy a fantáziám, mert ezidőtájt Dublin maga is tele van rettenetes jelmezekkel, borzasztó kinézetű nyalánkságokkal, vicsorgó tökökkel, karmokkal, csontvázakkal stb.
Az egyenruha igy néz ki, de más iskolában másmilyen.
Kiszemeltük a legközelebbi iskolát kislányunk számára. Kiderült, hogy igen jónevű suli; ir ismerőseink nem is nagyon biztattak; azt mondták, valószinűleg várólistára kerülünk. Megterveztük a napot: először ebbe a legközelebbi iskolába látogatunk el, aztán még kettő kicsit távolabbiba, és megkérdezzük, pontosan mi a teendő.
Mielőtt mindenki leharapdálná a körmeit, hogy végül mi lett az eredmény, elárulom: felvették ebbe a jónevű suliba. Hogy minek köszönhetjük ezt a váratlan fordulatot, fogalmam sincs. Mindenesetre nagyon örültek nekünk, kedvesek, nyitottak voltak. Sőt, a kislányunkkal és még két külföldi kislánnyal egy tanárnéni külön is fog foglalkozni, hogy hamar megtanulják a nyelvet.
Ja, ami érdekes, mint majdnem mindegyik iskola, ez is egy lányiskola, ez is katolikus, de állami pénzből.
Csak 9-kor kezdődik a tanitás :-b és fél 2-ig tart.
Maga az iskola csak 10 percre van tőlünk gyalog, és egy (másik) parkon kell keresztülmenni reggelente. Elég sokan sétálnak, mennek iskolába ebben az időben ezen a parkon át.
A beiratkozás után elmentünk megvenni az iskolai egyenruhát. Teljesen olyan volt, mint a Harry Potterben. Bocs, aki nem szereti, de nem lehetett tőle elvonatkoztatni. A kijelölt üzletbe kellett menni. Nagy örömünkre hamar megtaláltuk a közeli téren, ahol több üzlet is van egymás mellett. Az üzletben elmondtuk, mi célból vagyunk itt, erre átirányitottak minket egy hátsó részbe, ahova zegzugos utakon jutottunk el. Az idős, mosolygós, lassú mozgású hölgy, aki ott kiszolgált minket, annyira emlékeztetett egy boszira a regényből, hogy az volt az érzésem, ha csettintenék, hirtelen boszikalapban jelenne meg, rakosgatná elénk a különböző méretű talárokat, a segédje porolgatná az eladandó varázspálcákat a háttérben, miközben nagy fekete pókok andalognának lefelé a plafonról. Biztos azért lódult meg igy a fantáziám, mert ezidőtájt Dublin maga is tele van rettenetes jelmezekkel, borzasztó kinézetű nyalánkságokkal, vicsorgó tökökkel, karmokkal, csontvázakkal stb.
Az egyenruha igy néz ki, de más iskolában másmilyen.
Csak tudnám, hogy azokat a gyerekruhákat, amiket a boltokban még lehet kapni, kik hordják, amikor szinte csak egyenruhás gyerekeket lehet látni hétköznap a városban...???
