Na igen, itt is kemény idők járnak. A kolbászból készült kerítést el lehet felejteni. Rengetegen elvesztették a munkájukat, és még el is fogják; és bár azt mondják, a válságból kifele megy Írország is, ez egyáltalán nem látszik meg rajta.
Az emberek spórolnak, ahol tudnak. Nagyon sok családban az idén csak annak adtak ajándékot, akit kihúztak a kalapba dobott nevekből.
Az ősszel nagy árvíz sújtotta Galwayt és főleg Corkot. Egy csomóan elvesztették otthonukat.
Az egyházban kirobbant a botrány megint, amiről már májusban jeleztek. A szerzetesrendek túlkapásai után most a dublini érsekség papjainak nagy részéről derült ki a
Murphy Report kapcsán, hogy gyerekeket bántalmaztak. A legnagyobb felháborodást az keltette, hogy a feljebbvalók tudtak róla, de hatalmukban volt még rendőrségi nyomozásokat is leállítani annak érdekében, hogy az egyház jó hírét megvédjék. A rendőrség és az állami szervek pedig asszisztáltak ehhez. Általában plébániáról plébániára pakolgatták az érintett papokat, akiknek nem a valós neve szerepel a nyilvánosságra hozott tanulmányban, sokakat pedig Afrikába helyeztek át. Karácsony környékén 3 püspök is felajánlotta lemondását a pápának. Az egyikük,
Dr Moriarty azt is hozzátette, hogy amikor püspök lett, tiltakoznia kellett volna az "eluralkodott kultúra" ellen. (“However, with the benefit of hindsight, I accept that, from the time I became an Auxiliary Bishop, I should have challenged the prevailing culture.”) Következésképp ez az egész gyakorlatilag elfogadott tény volt egyházi berkekben. És a többi érsekségben még nem is történtek vizsgálódások.
Ezrek hagyták el az országot, akik munkavállalás céljából az utóbbi években érkeztek. Akik pedig csak az utóbbi hónapokban próbáltak szerencsét, azok közül is a legtöbben hazatértek, mert felélték a pénzüket, állást pedig nem találtak.
Az írek is elkezdtek
elszivárogni az országból. A legutóbb a rádióban a magasan képzett kórházi személyzet csökkenő létszámáról beszéltek. És hát könnyen mozognak, angolul beszélnek, és van egy csomó rokon az USÁ-ban is, meg Kanadában is.
Az írek rendkívül elégedetlenek és dühösek a kormányukra, hogy képtelen a munkahelyteremtésre koncentrálni.
Én pedig ebben a helyzetben próbáltam szeptembertől munkát találni. Okulásként elmesélem a történetemet.
1. Először is tudni kell CV-t írni. Én már tudok, van is legalább 5-féle, amelyet mindig újraírok, amikor egy bizonyos állást megpályázok, mindig azt hangsúlyozva, kiemelve benne, amit elvárnak az állás kiírásánál.
2. Szakmai önéletrajzot kérnek, rövidet, áttekinthetőt, relevánsat.
3. Angolul tudni kell. Szeretném azt a mítoszt is eloszlatni, miszerint a nyelvtant nem kell tudni. Aki office munkát szeretne, a legjobb, ha tökéletes angolsággal beszél, igyekezve megérteni a dialektusokat is. Ez nem vicc, tényleg.
4. Ha nem tapasztalt informatikus az ember, aki multinacionális cégnél nemzetközileg elismert referenciát tud felmutatni, az a diplomáival semmit sem ér. Sokkal fontosabb egy nemzetközileg elismert (=angol nyelvű ember által írt) referencia, mint az összes diploma. Az összes diplomás ismerősöm áruházi kasszásként kezdte.
5. Annyian jelentkeznek egy állásra, hogy az esély nagyon kicsi, és először az íreket veszik fel.
6. Esélye még annak van, aki szakmailag olyat tud, ami kevés van a piacon.
Ezek után próbálkoztam oviban (oda túlképzett vagyok, bár nagy kedvem lett volna hozzá); a nyelvtudásommal customer service és adminisztációs állásokra jelentkeztem, ahova nem kellett speciális szakmai tudás, és egyébként is van az elején tréning, - válaszokat sem kaptam. Volt, hogy a meghirdetett álláshoz egyszerűen nem tartottak interjúkat (ezt egy ott dolgozó magyartól tudom, aki rém dühös volt, mert az ő teamjüknek kellett így több ember munkáját elvégezni). Volt, hogy egy neves biztosító cég hr-esével már megbeszéltük az interjút, megtanultam a cég honlapját angolul, németül, már ültem a buszon odafele, kiöltözve, felkészülve, amikor kaptam a telefont, hogy törölték az interjút. Ott álltam tele információval bennemragadva. Azt is hallottam, hogy nem csak én jártam így. A bocsi e-mail 1 hét múlva érkezett meg, hogy majd visszatérnek rám, azóta se hallottam róluk.
Ilyen körülmények között találtam rá egy olyan hirdetésre, ahol magyar tolmácsot keresnek tolmács vagy nyelvi végzettséggel. Jelentkeztem rá, bevallván, hogy igazából csak németből van némi tapasztalatom a tolmácsolásban, de nem szinkrontolmácsként. Rögtön fel is hívtak, volt egy telefonos interjú, azonnal felvettek, 10 perc múlva e-mailben el is küldték a szerződést.
Ez egy nagy cég, szerencsém is van, hogy bekerültem, tulajdonképpen azt csinálhatom, amire képeztek. Szóval egy szót sem szólhatok. Az egyetlen hátránya, hogy nagyon kevés munkát jelent.
A munka jellegéről: olyan magyaroknak, németeknek segítek, akik nem tudnak angolul, és pl. a kórházi személyzettel, vagy a rendőrségen, munkaügyi központban nem tudnak kommunikálni. Akkor hív a cégtől valaki, megbeszéljük az időpontot, odamegyek, vagy telefonon fordítok. Kábé kéthetente egyszer.
Elég izgalmas, és sokat lehet belőle tanulni, de nem lehet vele sokat keresni. Azonban egyáltalán nem panaszkodom, a jó oldalát nézem: lehetőségem van a fejlődésre és ír referenciát is szerzek vele.
Ez után az év után egy boldogabb, békésebb, kevésbé komplikált új esztendőt kívánok mindenkinek.
