2009. március 20., péntek

Paddy's Day - március 17.

St. Patrick's Day vagyis Szent Patrik napja olyan itt, mint otthon augusztus 20. Szent Patrik az íreket térítette meg, Szent István pedig a magyarokat. Ezért aztán a Patrik név legalább annyira elterjedt itt, mint otthon az István. Becézve Paddy, ami tágabb értelemben egyszerűen ír férfit is jelent. Cégek nevében előszeretettel alkalmazzák, jelezvén, hogy ez bizony nem angol, hanem csakazértis ír cég.

Már március 14-én, szombaton elkezdődtek a programok a városban. Mi vasárnap voltunk kint a Merrion Square-en, ami a történelmi belvárosban található gyönyörű tér, parkkal a közepén. Szeretek ide járni. Itt van a Goethe Institut könyvtára, a Nemzeti Galéria - amiről tervezek még egy posztot-, itt lakott Oscar Wilde és Yeats; szóval ez egy említésre méltó része a városnak. Vidámpark és gyermekprogramok vártak ránk. Mondjuk a vidámpark nem annyira vonzott minket, viszont a többi program rendkívül élvezetes volt. Ki lehetett próbálni mindenféle ír népi játékot és más népek játékait. Odébb két busz várta a gyerekeket, ahol meséket olvastak fel. A buszok mellett sorban a téren mindenféle előadásokat lehetett nézni: performanszok, együttesek váltogatták egymást.
Kedvencünk egy külföldi zenekar volt, kelet-európai zenét jöttek játszani a plakát szerint. Háááát... Először is el kell képzelni a zenészeket balkáni ruhákban...., de mégse. Boban Markovics zenéjével..., de mégse. Az ő zenéjükben szintén fellelhető volt cigány-délszláv-zsidó-török-latin-német zene-vonal, de mégis volt bennük valami egyéb, előszörre megfoghatatlan. Lassan aztán leesett. Pl. angolul énekeltek és beszéltek, meg hiányzott belőlük az a bizonyos tragikum, sőt inkább cirkuszra emlékeztettek. Nagyon jól zenéltek, ripacskodó programjuk remekül fel volt építve, nem volt egy unalmas pillanat, még meg is táncoltatták a közönséget; mégis volt bennük valami ismeretlen. Kiderült a végén, hogy skótok voltak. Na ez volt a slusszpoén. Találtam egy videót, amelyen láthatók, hallhatók ők is. Szerintem hamar rájuk lehet ismerni.

Persze a főattrakció 17-én van minden évben. A város talán legszélesebb főutcájában, az O'Connell Streeten ilyenkor hatalmas felvonulást tartanak, amelyen részt vesznek Amerikába szakadt írek is. Közvetíti a tévé, emberek tömegei tapossák egymás lábát, hogy lássanak valamit a felvonulásból; este pedig tűzijáték.
Ilyenkor megjelennek az utcán az ír szimbólumok. Például a háromlevelű lóhere, amelynek segítségével a legenda szerint valaha Szt. Patrik szemléltette a Szentháromságot. Nemzeti színű zászlók és zöld szín mindenütt. Állítólag akin ezen a napon van zöld ruhadarab, szerencsés lesz. Kedvenceim pedig a kis zöld férfi tündérek. Ők az ír női tündérek cipészei, és esetleg csibészei. Mellesleg mogorva kis manók, akik kincset is őriznek. A legenda szerint fizikai erővel meg lehet szerezni tőlük a kincset, de ügyesnek kell lenni, mert ha egy pillanatra levesszük a szemünket róluk, már meg is lógtak. Ők a Leprechauns. Kamasz fiúk és fiatal férfiak szoktak beöltözni ezen az ünnepen ilyen goromba manónak, felismerhető a jelmezük a rettenetes zöld kalapról és a vicces körszakállról. Ja, és arról, hogy ők nem szoktak mogorvák lenni, sőt. Én még eddig csak becsípett Leprechaun-nal találkoztam. :)
Ha akar valaki játszani, megcsinálhatja ezt a kis tesztet az ír szimbólumokról.
Sajnos az idei videók nem sikerültek valami fényesen a felvonulásról, de a tavalyiak között találtam egy remek összeállítást, ami szépen visszaadja az ünnep hangulatát, és tartalmazza az összes frázist, amit illik tudni Írországról egy-két mondatban.

Szép volt az ünnep. Egyedül az szomorít el, hogy ilyen nagy események alkalmával rengeteg szemét halmozódik fel a parkokban, és napokig nézhetjük, mire eltakarítják. De különben is sokat szemetelnek az írek, pedig a környezetvédelem terén sokkal jobban állnak, mint a magyarok. Biztató jel, hogy vannak alulról jövő kezdeményezések a szemetelés megszüntetésére, reméljük eredményesek lesznek ezek a programok.

2009. március 14., szombat

Cheltenham

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer írni fogok a loviról.

Cheltenham egy angol kisváros, ahol minden évben fesztiválok sorozatát rendezik. Március a lóversenyek szerelmeseié. Angolok, írek egyaránt odavannak érte, de az íreknek ez azért is olyan nagy jelentőségű, mert közvetlenül utána ünneplik nemzeti ünnepüket március 17-én, aztán pedig mindjárt jön az anyák napja március 22-én. Szóval a március meglehetősen mozgalmas hónap, remélhetőleg ettől a gazdasági élet is fellendül egy kicsit.

Köztudott, hogy az írek imádnak fogadni (betting); ez amolyan nemzeti hagyomány náluk. Főleg persze lovakra lehet fogadni, meg egyéb sporteseményekre (ír foci, nem-ír foci, rögbi stb.), de egyes fogadóirodákban a legkülönbözőbb lehetetlenségekre is lehet tenni, pl. arra, hogy ki lesz a következő pápa. A legtöbben kis téteket tesznek, az aprójukat költik efféle szórakozásra; olyan ez, mint nálunk a tippmixx: sportismeret + szerencse kell hozzá. Aztán a felső nemtudomhányezer nagy tétekben is szokott játszani, erre nézvést persze lehetetlenség adatokat szerezni. Végül vannak még a szerencsejáték függők.

Nem csoda, hogy a lovak nagyon tetszenek az embereknek. El tudom képzelni, hogy a mi Széchenyinket is egy ilyen fesztivál varázsolta el, mielőtt meghonosította a lóversenyt Pesten. Én is, mint lovas nemzet honleánya, megbabonázva nézem ezeket a szép állatokat. Gyönyörűek, izmosak, fényesek, és nagyon tudnak futni. Mondjuk a dzsokék is csinik, szó se róla, de azt nehezen viselem, amikor bottal "motiválják" szegény állatokat. Jó, jó, tudom, laikus vagyok. Sőt, azt sem értem pontosan, hogyan kell fogadásokat tenni, de ez a része a dolognak engem nem is nagyon fog meg.

Az íreket viszont igen. Cheltenham Fesztivál idején olyanok is fogadnak, akik az év során nem nagyon szoktak. A megrögzöttekkel pedig ebben a 4 napban a munkahelyükön sem lehet mit kezdeni. Kábé mint amikor Fehérváron hokimeccs van, és egyesek csak csupán erről bírnak értekezni. Az újságokban külön rovat, sőt külön kis mellékletek jelennek meg a fesztivállal kapcsolatban; a rádióban, tévében pedig minden híradás végén kiemelt helyen foglalkoznak az eredményekkel. Az idén nagy volt az öröm, vagy 9 győzelmet arattak az írek, sőt az aranykupát is egy ír, Ruby Walsh hozhatta haza.

Sajnos magyar ló nem futott a versenyen, azonban itt is ismerik a magyarok üdvöskéjét, Overdose-t; és ügyesen kiderítettem, későbbi versenyein itt is lehet rá fogadni.