Pancake Tuesday

Még egy ok, hogy az ember palacsintát süssön a gyerekének.

Otthon ezt a napot húshagyó keddnek hívják, a hamvazószerda előtti kedd, a katolikus naptár szerint a nagyböjt kezdete előtti nap. Itt "palacsintás kedd" a közismert neve, de hívják Shrove Tuesday = "gyóntató keddnek" is. Anyu ilyenkor szalagos fánkot szokott sütni, melyhez fincsi , házilag befőzött sárgabarack lekvár dukál. (Erre még nem vállalkoztam, majd ha nagymama leszek.) Lehet kapni itt is fánkot, de a palacsintának sokkal nagyobb a kultusza. Főleg kész, előre csomagolt amerikai palacsintával vannak tele az üzletek, de már láttam skót és francia palacsintát is. Talán a francia crepes áll a legközelebb a magyarhoz.

A tévé, a rádió, a tanítónéni, a szomszédasszony - mindenki a palacsintával foglalkozik. Receptek jönnek-mennek, nemzetiségek receptjei keverednek.

Én azért normális, magyar palacsintát sütöttem, mindjárt rögtön azonnal két adagot. Bepuszilták. :)

Recessz

Recession, cut back, crises, banking crises, unemployment; vagyis recesszió, megszorítások, válság, bankválság, munkanélküliség - ezek a napi sajtó kulcsszavai itt is.

Pánik van. Ezreket bocsátanak el, és kezdenek megjelenni a diplomás munkanélküliek a munkaerőpiacon. Amit Magyarországon már évek óta tapasztalunk, az most itt is jelentkezik: már a jogászok, az építészmérnökök is sorban állnak a munkaügyi központokban. Év végén tanárok is lesznek ott, mert sokan fogják megkapni a felmondólevelüket a tanév végén.

Ha egy évvel ezelőtt munkát kerestem volna három idegennyelv tudással Dublinban, akkor pár héten belül elkeltem volna. Ha most keresnék, semmit se találnék. Kivonulnak a nemzetközi cégek, nincs aki alkalmazzon. Csak januárban, csak Dublinban 140 többnyelvű ügyfélszolgálatost küldtek el. (Sajnos, már nem találom a cikket, ami erről szólt, de vagy az Irish Independent, vagy a The Irish Times számolt be róla.) Ahogy nézem az álláshirdetéseket, még az informatikában, az adósságbehajtásban és az online szerencsejátékokban utazó cégek keresnek többnyelvű ügyfélszolgálatost, ahhoz viszont szakmai/játékismeret kell, nem is beszélve a lelkiismereti kérdésekről.

A reklámok már hónapok óta a recesszióval hirdetnek. Mindent ezzel akarnak eladni. Szlogenek: recession buster, recession killer.

A lakásárak mennek lefelé.
Ez rossz hír a jelzálogkölcsönösöknek, mert a nagy kölcsönt vissza kell fizetni, holott a ház már nem ér annyit. És itt csak 10 százaléknyi önerőkről beszélhetünk, mert korábban 230 ezer euro alatt nem lehetett saját házhoz jutni, csak jóval afölött. Ennyi pénze pedig az átlegembernek nem nagyon volt. Még rosszabb, hogy sok családban csak az apa dolgozik, tehát ha neki megszűnik a munkaviszonya, akkor csapdába kerül a család.

A lengyelek harmada készül haza.

Hallom, a magyarok közül is sokan, akik a vendéglátásban, hotelekben dolgoznak. Konganak azok is az ürességtől.

Cikkek jelennek meg a válság és a környezetvédelem egymásra kifejtett hatásairól.

Egyre másra szólalnak fel pszichológusok a médiában, hogy felhívják a figyelmét a munkaadóknak, hogyan kommunikálják a szegény alkalmazottnak, hogy holnaptól ki van rúgva. Kommunikációs stratégiákról beszélnek, és kérik, hogy hangsúlyozzák, nem azért rúgnak ki valakit, vagy nem vesznek fel új embert, mert nem jó munkaerő, hanem mert nincs munka. És hogy üljenek le a munkavállalóval, és tekintsék vele végig, mihez is tudna kezdeni most, milyen ismeretei vannak, miben lehetne magát továbbképezni, ill. hogyan találkozik ez a munkaerőpiaci igényekkel.
A vicc az, hogy sehogy sem találkozik, gyakorlatilag alig van valakire szükség.

2009. február 21-én 120 ezren mentek, főleg közalkalmazottak tüntetni Dublin egyik főutcájára, a magyar sajtó is beszámolt róla. Az emberek a gazdasági elitet és a bankszektort hibáztatják a kialakult helyzetért. A kaput az Anglo Irish Bank botránya tette be.

Ez egy cuki kis történet.
Leegyszerűsítve, kivonatolva, több cikk tanúsága szerint ez történt: A bank vezetője és kb. 15 menő üzletember - az úgynevezett "arany kör"-, óriási hiteleket vettek fel a bankból, amely pénzekért ugyanezen bank részvényeiből vásároltak. A hitelt a bankrészvényekből bejövő pénzből fizették, de úgy kötötték a szerződést, hogy a részvények esése esetén saját vagyonukból csak a hitelösszeg negyedéig felelősek. (Nem volt egyszerű ezt kibogarászni a szövegekből.) Aztán jött a gazdasági válság, bekövetkezett az, ami előtte elképzelhetetlen volt: ennek a banknak a részvényei is zuhanórepülésbe kezdtek. A 25 százalék tartozás ugye behajtható, de a többi.... Igen magas lett a kintlevősége a banknak, de az éves vizsgálaton jól akart szerepelni, ezért az Irish Life & Permanent nevű biztosítótársaságtól titokban kapott pénzzel ideiglenesen feltőkésítette magát. (Remélem, ezt is jól értettem.) Az ügy azonban kitudódott a hazug ember és a sánta kutya ősi példája szerint, és ezért az adófizetők pénzéből fel kellett turbósítani a bankot. (Emlékeim szerint másfél milliárd euróról van szó) Na ez volt az, amitől kiborultak az emberek. Valamint az, hogy nem adják ki a 15 üzletember nevét banktitokra hivatkozva; a Financial Regulator nevű bizottságszerű intézmény pedig, akinek az ellenőrzés a feladata, beleszövődni látszik a botrányba. A bank igazgatósága is jócskán benne lenni látszik a dologban. A kormány azzal érvel, hogy azért nem adják ki a neveket, mert azzal ártanak a bankszektorba vetett bizalomnak. Ehhez képest tegnapig 1 milliárd euró ment ki Írországból bizalomvesztés miatt, pedig a neveket még mindig nem ismeri az ország. A kormány tagjait is a gyanú árnyéka veszi körül, már senki nem hisz nekik.

Az írek szerint "monnyon le":

SEAN FITZPATRICK, az Anglo Irish Bank korábbi vezetője, akinek a tudtával ezek a tranzakciók végbemehettek, aki maga is iszonyatos összegű kedvezményes hiteleket vett fel a bankból, felvásárolva magának és családjának fél Dublint.


BRIAN COWEN, az ír miniszterelnök, aki sokak szerint szintén gyanús az ügyben. Állítólag titkos ebéden vett részt az "arany kör" tagjaival, összefonódásoktól tartanak. Mellesleg azért is ki vannak rá akadva, mert bár többet keres, mint Obama, még nem jutott eszébe saját magán is végrehajtani megszorításokat (legalábbis nem tudok róla, hogy ilyet bejelentett volna), pedig az ellenzék és az ír sztárok közül sokan önkéntesen lemondtak a fizetésük 10 %-ról.

BRIAN LENIHAN, pénzügyminiszter, akiről szintén gyanítani vélik sokan, hogy benne volt a kavarásban, különben miért titkolná annak a 15 üzletembernek a nevét, akik a részvény-hitel ügyeket intézték.

Itt hagyom abba, hogy kövessem az ügyet, mert már annyira komplikált kezd lenni, hogy szerintem magyarul se érteném.

Viszont ettől, sajnos, kezdem magam otthon érezni.

Sütivásár

Kislányunk iskolájának a szülői munkaközössége minden évben megrendezi a jótékonysági sütivásárt. Amit azonban méltán nevezhetnénk muffin-vásárnak is, mert én életemben még ennyi muffint egy rakáson nem láttam.

cake sale

Minden szülő sütött kb. egy tepsi sütit -a haladók egy egész ládányit-, beszállította az iskolába, majd ott a gyerekek, szülők, nagymamák, tanárok stb. vásárolhattak belőle. A gyerekek rettentő izgatottak voltak, a nagy shoppingolástól teljesen kipirultak. Engem pedig a rosszullét kerülgetett már az illatoktól is. Megkértek, hogy segítsek árulni, ezért egy egész délelőttöt voltam kénytelen a nehéz és édes szagú tornateremben eltölteni; miután már előző nap este folyamatosan szívtam magamba a forró, kókuszos leget, mire kiszenvedtem magamból a nyolctojásos, irtó pepecs munkával elkészíthető hólabdákat.

Mindegy, az eredményért megérte. A bevétel a szokásos mennyiségű lett (jó sok), INTERAKTÍV TÁBLÁT fog belőle kapni az iskola. Már a Goethe Institutban hallottam erről az új csodáról, ők is most kapnak egyet. Ez egy olyan tábla, ami ötvözi a számítógépet, projektort, táblát, internetet, magnót stb. Szóval SOK IN ONE. Az abszolút multifunkcionális csoda.

Azért a kislányunk megjegyezte, ő jobban örült volna könyvvásárnak. Kissé viszolygott ő is a rengeteg édességtől, bár otthon azért jóízűen befalta a színes cukormázas, csillogó díszekkel, mesefigurákkal szépen dekorált muffinokat.

Story sacks

Eredetileg nem akartam erről a témáról írni, mert túlságosan szakmainak tűnt, de aztán annyira örültem a végeredménynek, hogy most nagy lelkesen bemutatom.

A Story sacks (Mesezsák) egy önkéntes program, amelyben szülők, általában nem dolgozó anyukák vesznek részt. Vezetője egy művelődésszervező pedagógus, mondjuk így, bár ezeket a titulusokat elég nehéz magyarra átültetni. Hetente jön össze a kis csapat egy délelőtt az iskolában, és akár a vezető által ajánlott, akár otthonról hozott gyerekkönyveket dolgoz fel. Célja, hogy a gyerekek az olvasást élménynek fogják fel és megszeressék. Gyakorlatilag tanítási segédeszközöket gyártunk, amelyeket a mi gyerekeink iskolája kap meg, ingyen.

És hogy mit is csinálunk konkrétan?

Választunk egy a kis történethez megfelelő színű párnahuzatot; ez lesz a zsák, amibe minden mást is pakolunk. Nagy kartonból készítünk egy hátteret a meséből. Ráfestjük például az egyik jellemző részlet hátterét. Azután elkészítjük a főhősöket, hogy kézzel foghatóak legyenek.
Ezt nagyon szeretik a gyerekek; magam is láttam, amint lelkesen kezükbe vették a figurákat, és maguktól elkezdték játszani a történetet. Hiába, a bábozásnak, dramatizálásnak ereje van, ezt már számtalanszor tapasztaltuk.
Nem is mindig kell ezeket a figurákat kézzel legyártani, mert az anyukák beviszik a gyerekek megunt, szanált plüssállatkáit, így aztán kész állatokból van egy egész kiállításnyi raktáron. Persze az ügyes kezűek el is készíthetik.
Jellemző tárgyakat is készítünk, vagy egymástól beszerzünk, amelyek a történetben fontosak lehetnek. Pl. házikócskák a Három kismalachoz, vagy csini cipőcske a Csipkerózsikához. Ezek szintén kihajigált játékok megmentett darabjai, ill. a mekis játékokból is rengeteget fel lehet használni, kivéve persze a rondákat.
Utána jönnek a feladatok. Ez a rész azért nekem kicsit jobban ment, mint a festegetés. :) Csináltunk kérdéssort, rejtvényt, puzzle-t, kézírásgyakorlót, ellentétkártyákat stb... a meséhez.

Nekem azt tanácsolták, hogy első alkalommal a saját gyermekünkre összpontosítsak, és olyan zsákot készítsek, amit ő tud használni. Így esett a választás az alább látható könyvre.

A történetnek se füle, se farka; a gyerekek mégis szeretik, mert sok benne az ismétlés, és a tárgyak érzékeléséről szól, ami mondjuk a kétéveseket lázba hozza. Ismerek anyukát, aki a gyerekének esténként háromszor olvasta fel a történetet kiskorában, ő már nagyon unta.

Én viszont első angol nyelvű olvasmányként dolgoztam fel, ha úgy tetszik könnyített olvasmányként. Szókincse és mondatai egyszerűek, de már van benne több igeidő, és sok szempontból lehetett megragadni a szöveget (melléknevek, ellentététek, méretek, hétköznapi tárgyak stb...)

A zsákot megkapta az iskola. Az angoltanár fogja használni, aki az idegennyelvű gyerekekkel foglalkozik.

Szomorú a történetben, hogy a recesszió miatt itt is megszorítások vannak az oktatásban, és nem támogatják többé ezt a programot.

Az iskola azonban talált egy megoldást. Az épületben található kis konyhát, ami napközben úgyis üres, ingyen biztosítják a számunkra, és a program vezetője is tiszteletdíj nélkül végzi tovább ezt a munkát.

Ameddig még van anyag, addig működni fog ez a kis műhely.

Tél

Általában esik az eső, fúj a szél, 3-8 fok. Esetleg a hegyekben hóminta a fíling kedvéért.

(A közeli fiúiskola)

Az idén azonban ilyen is volt:

(Képek az utcánkból)

Nagy szerencse, hogy a tenger gyorsan fölolvasztotta a havat, mert végképp megbénult volna az élet. Az utcában csak egy idős bácsinak volt hólapátja. :)

Az egyetemisták is megbolondultak. A University College Dublin hallgatói olyan hócsatába lovallták bele magukat, hogy ki kellett hívni a rendőrséget, mert a járókelőket is megtámadták a nagy hevületben. No comment.

Bréking

Nem ezt a posztot terveztem, de ma olyan történt, amit nem lehet szó nélkül hagyni.

Hosszas várakozás (20 év) és vágyakozás után (havas, jeges, hóemberes reklámmal itt mindent el lehet adni), ma, végre, (majdnem) mindenki örömére leesett az első hó Dublinban.

Azt gondolom, itt lehetnek olyan generációk, akik még nem láttak havat, hacsak nem járnak külföldre síelni. Az autók lépésben haladnak, már aki el mer indulni. Téli gumikkal sincsenek nagyon felszerelkezve. Gyönyörű látvány, amikor próbálják a havat, jeget leszedni a kocsikról, mert itt nem nagyon láttam még kaparót se. Azonban nem kell félteni ír autóstársainkat, a problémát nemes egyszerűséggel egy- egy kancsó forró víz autóablakra való öntésével oldják meg. Először nem hittem a szememnek, de amikor többeket is láttam ezt a megoldást választani, úgy döntöttem, mégis elhiszem.

Ha lenne kocsink, én tuti másképp cselekednék. Felkérném a helyi gyerekeket, ugyan szednék már le a kocsi ablakairól a havat, isteni hógolyókat lehet belőle készíteni. Szerintem már ugranának is.

A gyerekek ugyanis teljesen megkergültek reggelre. Már iskola előtt sikongva hócsatáztak az utcán. Voltak fiúk, akik megkérdezték tőlem az utcán iskolába menet, hogy szerintem lesz-e egyáltalán iskola. Erősen emlékeztettek azon otthoni tanítványaimra, akik a tanárt a tanóra megtartásáról mindenáron le akarják beszélni.
Kislányunk osztálytársai is olyan derűs jókedvben leledztek az iskola előtti sorakozón, hogy alig lehetett őket lecsillapítani és beterelgetni az osztályokba. Igazából nem is álltak sorba, hanem hógolyóztak ők is nagy sikkantások közepette. Hogy ma tudnak-e a tanárok ennyi zsák bolhával mit kezdeni, az számomra rejtély. Én biztosan kivinném őket hóembert építeni, amíg el nem olvad, hogy ha úgyis csak húszévente lelhetik örömüket benne.

Let it snow. :)