Teli a hócipő

Az írek eddig annyira de annyira vágytak egy kis hóra, hogy minden téli reklám havas tájat, hóembert, síelést, szánkót, korcsolyát, stb. tartalmazott már majdnem kötelező elemként a sikeresebb eladhatóság kedvéért.

Az idén aztán végre nem csak virtuálisan kapták meg, hanem konkrétan a nyakukba. Meg is lett a következménye.

Az első napokban még mindenki boldog volt, gyönyörködtünk a tájban, a gyerekek visongva rohantak a hófedte dombokra, minél gyorsabban, minél többet élvezni a fehér gyönyörűségből.

Aztán lassan megismerhették a kevésbé felhőtlen oldalát is ennek a fajta télnek. Először is tejesen megbénult a közlekedés, az autópályák óriási korcsolyapályákká alakultak; homok, só pedig nem állt rendelkezésre, hóekékről pedig ne is álmodjunk ebben az országról.

Az iskolák nem tudtak kinyitni időben. Ezért azonban nem csak a lehetetlen útviszonyok voltak a felelősek, hanem az is, hogy szétfagytak a csövek, tönkrement a fűtésrendszer.

A helyzetet nem teszi egyszerűbbé, hogy sokan, észlelve, hogy el fog fagyni a vezeték, folyni hagyták otthon a kinti csapokat, ezért az ország háromszor annyi vizet használt, mint amennyit szokott. Nem beszélve a felszín fölött futó vízvezetékekről, amelyek nagy része egyszerűen szétfagyott, és most mindenütt folyik a víz szerteszét.
Az ivóvíztartalékok a kritikus szint alá süllyedtek, vízkorlátozásokra van szükség, ami tovább nehezíti a közintézmények életét. És a magánemberét is.

Eközben Corkban és Galwayban ismét áradásveszély van. Ami eddig jég volt, most megint folyik, az ott élők nem kis rémületére.

Hab a tortán, hogy a helyenkénti erős havazás és a szél megtépázta a felső vezetékeket, és nem elég, hogy terepjáró nélkül alig lehet feljutni az érintett hegyekre (Wicklow), nincs elég víz, most még áram sincs, és az útviszonyok miatt elég nehéz elvégezni a javításokat.

Egyszóval megint mindenki az időjárásról beszél. Félek, vágyakoznak a jól megszokott esők után...

The Big Chill

Ma megint esett a hó. Ráesett az előzőekre, amely rétegek szintén nem olvadtak el, mert egyfolytában fagy. Mára 5, holnapra 10 centi plusz havat ígértek, holnapután pedig szél is jön. Jó lesz, hóviharban az idén még nem volt részem.

A sulik nem nyitnak ki még egy darabig, mert a gyerekek közlekedése nélkül is annyi a törés, hogy a kórházak nem bírják a sok műtétet.

Írország nyugati részén -12 fokot is mértek.

Észak-Írországban befagytak még a vízesések is.

Anglia déli partjainál kezd befagyni a tenger. Lassan a jeges medvék is leköltöznek az Északi-sarkról.

Most jött el a pillanat, amikor én se ülök már kocsiba, mert a közeli emelkedőn visszacsúsznék...

Twenty-ten

Kizökkent az idő...járás.

Előzmények:

1. Az egyik kedves volt főiskolai tanárom egy gyönyörű fényképet küldött karácsonyra, amely a hólepte budai hegyeket ábrázolta. Honvágyam támadt tőle. Home, sweet home. Azt írta, ilyen szép havas tájat itt úgysem látok.
Normális esetben...

2. Glenfin Valley, egy 61 éves postás Donegalból, ősi módszerekkel, a természet különböző jeleiből és az állatok viselkedéséből már jóval karácsony előtt sok havat jósolt. Megfigyelte, hogy barnásvörös az ég alja, (most is különben, meg sárgás); a barik és a marhák megőrülnek kicsit, rázzák magukat, lejönnek a hegyről, és felsorakoznak a kapunál; a rókáknak hirtelen sürgős tyúkvadászatra kell menniük, reggelente pedig vonyítoznak. Minden állat kaját akar, hogy egyszerűen fogalmazzak. Tehát hó lesz. A meteorológusok pedig csak a vállukat vonogatják, ők csak 4 napra előre tudnak jósolni.

3. Karácsony előtt, ácsorogván a buszmegállóban, egy idős bácsi szólított meg - engem mindig megszólít valaki :)-, hogy ugye milyen hideg van. (Ez a téma tényleg megunhatatlan.) Mire ki is mondtam neki, amire épp akkor gondoltam, hogy nemcsak hogy rémesen hideg van, hanem hogy hószagot érzek a levegőben. Azt a bizonyosat, amit csak otthon, a kontinensen érez az ember. A bácsi nagyon csodálkozott, de örülni látszott az infónak, meg is köszönte. Még aznap este elkezdett esni.

Szilveszterkor aztán úgy beindult a havazás, hogy azóta már van szerintem 6-8 centi, és nem akaródzik elolvadni. És ez még így marad egy darabig Glenfin bácsi szerint, én meg hiszek neki.

Ma kénytelen voltam havat lapátolni - szemeteslapáttal, az lévén csak otthon.

A hó nem kis problémát okoz. Az egyik szomszédasszonyom mesélte, hogy a gyerekeinek (5) a barátai (19) itt szilvesztereztek Dublinban, náluk is aludtak. Bementek nagy naivan a városba szórakozni, de hazafele már nem tudtak jönni, mert leállt a buszközlekedés, és a taxik sem jártak. Mondván hó van. A sok szórakozó ember pedig ott fagyoskodott az utcán egy szál semmiben, magas sarkú topánkában. A szomszédasszony ment be értük kocsival. Ki lehet számolni, hányszor fordult.

Az iskolák zárva tartanak még egy darabig, mert összeomlott a tömegközlekedés (nincs elég homok, só, vannak, akik macskaalmot vesznek, hogy felszórják a járdát :); és sok iskolában a vízvezetékek is szétfagytak. Nem gondoltak erre az eshetőségre szerintem.

A gyerekek nagyon élvezik. Szánkó ugyan nincs, de remek megoldásokat láttam. Erős nejlonzsákba bugyolált párna elöl két madzaggal. Ugyanez műanyag lappal. Láttam simán fenéken is lecsúszni embereket, persze csak kipróbált terepen. De a legjobb: gördeszka kerekek nélkül= snowboard :)

Kornélka, a hóember a házunk előtt. Január 1-jén született. Még él.

Az utcánk végén van egy park. Most kicsit havas. A háttérben a Wicklow-hegység. Az is kicsit havas.

Hóangyalok