Lisbon II

2009. október 2-án megint megkérdezik az íreket, alá akarják-e írni a Lisszaboni Szerződést. Korábban, egész pontosan 2008. június 12-én elutasították, mert nem látták biztosítottnak a semlegességüket, az adórendszerük szuverenitását és néhány családjogi, oktatási és vallási jogot. Pl. az abortuszt és az eutanáziát nem engedélyezi az ír állam. Ennek következtében az EU garanciákat fogalmazott meg Írországnak ezekben a kérdésekben, majd újra népszavazásra bocsátotta a szerződést. Ez a rövid háttere az eseményeknek.

Azt gondolná az ember, hogy ez mennyire egyszerű, de nem. Kitört a hisztéria Írországban, és nem lehet egy lépést sem tenni Dublin belvárosában anélkül, hogy ne nyomnának a kezembe először Yes, aztán fél méterrel odébb egy No, majd megint egy Yes, és megint egy No satöbbi, satöbbi... szórólapot.

Van néhány megfigyelésem ezzel kapcsolatban.

1. A Sinn Féin nevű párton kívül a többi párt a Yes oldalt képviseli. A No oldalon van még a Libertas nevű új politikai párt, akik az EU parlamenti választásokra alakultak most 2009-ben. A bizonytalanságot jelzi, hogy a katolikus egyház is kissé rendezetlen a kérdésben, mert először a No oldalt képviselte teljes gőzzel, majd egy napon reggel a rádió bemondta, hogy a Yes szavazatokat támogatják. (Pontosan ezen a napon dobták be az ingyenes újságjukat, tele mindenféle érvvel, miért kell No-val szavazni.) A következő napon ismét hivatalos bejelentés jött az egyház részéről, mely szerint megengedik híveiknek, hogy a saját belátásuk szerint szavazzanak Yes-sel, vagy No-val.

2. Mindkét oldal sunyít szerintem, és olyan dolgokat mondanak, amelyeket könnyű az egyszerű embernek felfogni, ámde nem teljesen igaz. A No oldal ijesztgeti az embereket, a Yes meg mézesmadzagot húzgál. Csak néhány példa: Az imént említett katolikus újságban olvastam a legelképesztőbb ijesztgetést, mely szerint ha a választók Yes-sel szavaznak, akkor Írországban a mentális problémákkal küzdőktől (altzheimer kór, skizofrénia, alkoholizmus stb...) az EU elveheti a vagyonát. A No oldal továbbá azzal fenyeget, hogy a szerződés aláírása után elárasztják az országot a bevándorlók, a Yes viszont váltig állítja, hogy aláírás esetén több lesz a munkalehetőség az országban. Háááát.... Ahogy én látom, mindkét folyamatot a piac szabályozza. Eddig özönlöttek az emberek Írországba, mert sok volt a munka. Főleg az EU keleti tagországaiból, azon belül is Lengyelországból. Most meg tömegével mennek haza. mert semmilyen munka nincs. A magyarok is mennek haza. Újak meg nem jönnek. Sőt, most már az írek is mennek innen el. Szóval ez megint csak csúsztatás; miért jönnének a bevándorlók egy szerződés aláírása után. Az pedig számomra szintén nem egyértelmű, hogy hirtelen mitől lenne több munkalehetőség Yes esetén. Áttételesen persze lehet, mondjuk így, a még szabadabb mozgás, kisebb, gyorsabb adminisztráció miatt ide IS jöhet a tőke, de ez szerintem csak lehetőség. Írország a Yes-t nem biztos hogy gyorsan aprópénzre tudja váltani, mint ahogy azt sugallják.

A legjobb összefoglaló és vita talán a közszolgálati tévé honlapján található, amelyet október 15-ig lehet megnézni. Péntek este pedig úgyis kiderül az eredmény. És talán a kedélyek is lecsillapodnak. Végre.

Rathfarnham Castle

Már több mint két hete gyönyörűséges napsütéses idő kényeztet minket Dublinban, ezért elhatároztuk, hogy vasárnap kirándulni fogunk ide a közelbe. Ez a kastély- vagy inkább vár- 20 percre van tőlünk, kocsival még kevesebb idő alatt megtehető a távolság, és rendkívül érdekes dolgokat rejteget.

Eredetileg katonai célból épült, hogy az itt "állomásozó" angolok meg tudják védeni magukat az időnként feldühödött ír néptömegektől. Mint 1987-ben kiderült, még két titkos föld alatti kijárata is van, biztos ami tuti. Meg hát csak rá kell nézni, a négy bástyáról mindenkinek a védekező álláspont jut az eszébe.

Az alant pózoló angol úriember a vár építője, Adam Loftus. További érdekessége, hogy ő volt Írország Lord Kancellárja I. Erzsébet idején, valamint a dublini protestánsok érseke, és egyben a Trinity College Dublin alapítója.

Évszázadok jöttek-mentek, a vár egy csomószor gazdát cserélt házasságok, szerencsejáték adósság és egyebek miatt. Csak néhány Írországban ismertebb név, akik birtokuknak mondhatták az épületet: Conolly és Blackburne család, majd a jezsuita rend, végül az állam vásárolta meg.

Már hallom a kérdést. Igen, van szelleme is a várnak, elvégre muszáj.
A bálterem melletti szobában, ahová a pasik vonultak vissza időnként, az egyik falban egy fiatal lány csontvázát találták meg. A történet szerint két kérője is akadt, akik vetélkedtek a szerelméért. Elhatározták, hogy párbajozni fognak érte, és amíg tart a párbaj, a leányzót bezárják a falba, a faburkolat mögé - micsoda ötlet, brrr-, és aki győz a párbajban, az kiszabadítja a leányzót, nagy lakodalmat csapnak, és ma is élnek, ha meg nem halnak. Csupán egy opciót felejtettek el számításba venni: mi van akkor, ha mindketten belehalnak a párbajba. ??? Nos, ez történt. Szegény leánykának pedig 130 évig kellett várni, míg végre valaki kiszabadította, csak akkor már késő volt. A legenda szerint az ő szelleme kísértett a bálteremben.

KITÉRŐ: Mindezeket az információkat egy nagyszerű idegenvezető mesélte el nekünk gyönyörű angol nyelven. Még a fejem búbján is végigfutott néha a hideg a gyönyörűségtől, hogy minden egyes szavát, nyelvtani szerkezetét teljesen tisztán értem, és megint az volt az érzésem, hogy tudok angolul. Ez sajnos a mindennapi emberekkel való társalgásban nem mindig derül ki. Néha ugyanis az is előfordul, hogy fogalmam sincs, miről beszélnek egyesek, mert egy árva szót sem értek, mintha nem is angolul beszélnének. Még az uramnak is vannak ilyen tapasztalatai, pedig ő több mint 10 évet dolgozott már multi környezetben, és beszélt mindenféle nációval angolul, de néhány ír beszédét ő sem érti. A legszebb, hogy egyes ír kollégáját más írek sem értenek tisztán, és a 'say it again' - "mondd még egyszer" kifejezést előszeretettel használják egymás megértésére. A neten lehet találni dublini nyelvleckéket :)

HASZNOS: Sok múzeumot ingyen lehet látogatni Írországban. Az összes ilyen megtalálható a www.heritageireland.ie honlapon. Ez is egy ilyen múzeum volt.

Tanévkezdő

Ez az év is szerencsésen elkezdődött szeptember elsején pontban reggel 9-kor. A gyerekek már alig várták, hogy találkozhassanak egymással, másrészről kíváncsiak voltak az új tanító nénire. Itt többnyire két évig tanít egy tanító egy osztályban, aztán váltanak.

Sok különbség van az itteni és az otthoni iskolakezdés között. Nem is tudom, melyikkel kezdjem.

Itt például nem minden könyvet kell megvenni, a tankönyveket az iskolából kölcsönözzük, a feladatokat pedig másolófüzetbe írják a gyerekek. Ez nagyon költséghatékony és zöld megoldás. A tankönyvekből nincs is akkora választék, mint otthon, általában minden iskolában ugyanabból a könyvből tanítanak. És új kiadások sincsenek, a régebbiekből sokáig lehet tanítani.

Nincs évnyitó. És egyáltalán nincsenek nagy ünnepségek és nemzeti megemlékezések máskor sem az iskolában, mintha a romantika korának emelkedettsége ennek az országnak a kultúrájából kimaradt volna, vagy legalábbis nem él örökségként tovább.
Itt egyszerűen csak elkezdődik az iskola, és az első nap az iskola szabályainak átismétlésével telik, valamint az osztályok maguk is hoznak saját magukra érvényes külön szabályokat, mint egy kis demokratikus közösségben. Ezek csak kiegészítők, főleg olyan dolgokat tartalmaznak, miszerint nem hagyunk ki senkit a játékból; hiszen az iskola szabályai önmagukban is elég szigorúak.
Csak néhány a szabályok közül: kötelező és hiánytalan egyenruhaviselet, tetőtől talpig megszabva, miben lehetnek a gyerekek. Ékszer nem lehet, fülbevaló egy pár, mindegyik fülben egy-egy, és csak egy pici pötty lehet. Cipő lapos, gumis talpú, fekete, pántos a tartás miatt. Nem lehet semmilyen kütyüt vinni, a mobil is tilos. Játékot sem vihetnek a gyerekek (csak a juniorok, a kicsik, akik nálunk ovis korúak), viszont olvasnivalót kifejezetten kérnek.
Az idén extra szabályok vannak az újinfluenza (közönséges nevén swine flu) veszély miatt, és azokat be is tartják: a felületeket és a kilincseket naponta fertőtlenítik, a szülők kezét antibakteriális szerrel szintén, ha az iskola területére lépnek. A gyerekeknek kötelező a szappan és a törülköző, és minden gyereknek van extra víz nélkül ható kézfertőtlenítő habja. (Lányokról lévén szó persze mindenki lecsekkolta már az elején, hogy melyikőjüknek milyen szagú a habja:) Minden szülő megkapta a betegségről szóló összefoglalót, biztos ami biztos.

Aztán már jött is a rendes tanítás, házikkal és tesztettekkel, ahogy kell. Egyelőre nagyon élvezzük az iskolát. És az időjárás is olyan szép pár napja. Igazi meleg indián nyár. Csak el ne kiabáljam... :)