Az írek eddig annyira de annyira vágytak egy kis hóra, hogy minden téli reklám havas tájat, hóembert, síelést, szánkót, korcsolyát, stb. tartalmazott már majdnem kötelező elemként a sikeresebb eladhatóság kedvéért.
Az idén aztán végre nem csak virtuálisan kapták meg, hanem konkrétan a nyakukba. Meg is lett a következménye.
Az első napokban még mindenki boldog volt, gyönyörködtünk a tájban, a gyerekek visongva rohantak a hófedte dombokra, minél gyorsabban, minél többet élvezni a fehér gyönyörűségből.
Aztán lassan megismerhették a kevésbé felhőtlen oldalát is ennek a fajta télnek. Először is tejesen megbénult a közlekedés, az autópályák óriási korcsolyapályákká alakultak; homok, só pedig nem állt rendelkezésre, hóekékről pedig ne is álmodjunk ebben az országról.
Az iskolák nem tudtak kinyitni időben. Ezért azonban nem csak a lehetetlen útviszonyok voltak a felelősek, hanem az is, hogy szétfagytak a csövek, tönkrement a fűtésrendszer.
A helyzetet nem teszi egyszerűbbé, hogy sokan, észlelve, hogy el fog fagyni a vezeték, folyni hagyták otthon a kinti csapokat, ezért az ország háromszor annyi vizet használt, mint amennyit szokott. Nem beszélve a felszín fölött futó vízvezetékekről, amelyek nagy része egyszerűen szétfagyott, és most mindenütt folyik a víz szerteszét.
Az ivóvíztartalékok a kritikus szint alá süllyedtek, vízkorlátozásokra van szükség, ami tovább nehezíti a közintézmények életét. És a magánemberét is.
Eközben Corkban és Galwayban ismét áradásveszély van. Ami eddig jég volt, most megint folyik, az ott élők nem kis rémületére.
Hab a tortán, hogy a helyenkénti erős havazás és a szél megtépázta a felső vezetékeket, és nem elég, hogy terepjáró nélkül alig lehet feljutni az érintett hegyekre (Wicklow), nincs elég víz, most még áram sincs, és az útviszonyok miatt elég nehéz elvégezni a javításokat.
Egyszóval megint mindenki az időjárásról beszél. Félek, vágyakoznak a jól megszokott esők után...
Az idén aztán végre nem csak virtuálisan kapták meg, hanem konkrétan a nyakukba. Meg is lett a következménye.
Az első napokban még mindenki boldog volt, gyönyörködtünk a tájban, a gyerekek visongva rohantak a hófedte dombokra, minél gyorsabban, minél többet élvezni a fehér gyönyörűségből.
Aztán lassan megismerhették a kevésbé felhőtlen oldalát is ennek a fajta télnek. Először is tejesen megbénult a közlekedés, az autópályák óriási korcsolyapályákká alakultak; homok, só pedig nem állt rendelkezésre, hóekékről pedig ne is álmodjunk ebben az országról.
Az iskolák nem tudtak kinyitni időben. Ezért azonban nem csak a lehetetlen útviszonyok voltak a felelősek, hanem az is, hogy szétfagytak a csövek, tönkrement a fűtésrendszer.
A helyzetet nem teszi egyszerűbbé, hogy sokan, észlelve, hogy el fog fagyni a vezeték, folyni hagyták otthon a kinti csapokat, ezért az ország háromszor annyi vizet használt, mint amennyit szokott. Nem beszélve a felszín fölött futó vízvezetékekről, amelyek nagy része egyszerűen szétfagyott, és most mindenütt folyik a víz szerteszét.
Az ivóvíztartalékok a kritikus szint alá süllyedtek, vízkorlátozásokra van szükség, ami tovább nehezíti a közintézmények életét. És a magánemberét is.
Eközben Corkban és Galwayban ismét áradásveszély van. Ami eddig jég volt, most megint folyik, az ott élők nem kis rémületére.
Hab a tortán, hogy a helyenkénti erős havazás és a szél megtépázta a felső vezetékeket, és nem elég, hogy terepjáró nélkül alig lehet feljutni az érintett hegyekre (Wicklow), nincs elég víz, most még áram sincs, és az útviszonyok miatt elég nehéz elvégezni a javításokat.
Egyszóval megint mindenki az időjárásról beszél. Félek, vágyakoznak a jól megszokott esők után...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése