Boldog karácsonyt!

Elérkezett karácsony szenteste. Valami különlegeset szeretnék küldeni haza, ezért nem a megszokott képeslapok közt keresgéltem, hanem zenével szeretnék üzenni mindenkinek, méghozzá valami szépséges ír zenével.

Így találtam rá a Celtic Women nevű együttesre. Nevükhöz méltóan mint öt kis tündérke énekelnek angolszász karácsonyi énekeket, ötvözve a modernebb stílusokat, a singers stílust és az ír zenei hagyományokat. Haladók felfedezhetik a háttérben a tradicionális hangszereket, köztük az ország egyik fő jelképét, a hárfát.

Az első éneket kisfiú ismerőseinknek küldöm. A dal Egy dobos fiúcskáról szól, akinek nincs pénze ajándékra, mégis elmegy a kis Jézushoz, és zenéjével örvendezteti meg, a körülállók pedig mosolyognak. A zöld betűkre kattintva meghallgatható.

A következő dal a Karácsonyi harangok éneke. Ez sokaknak ismerős lehet. Valamint a szabad fordításban Gyertek, imádni című dal is.

Drága szüleink, testvéreink, barátnőstül, feleségestül, kislányostul; kedves rokonok, volt kollégák, különösképpen Vali és Rita; kedves, kedves 11. a és szüleik, összes volt tanítványom és szüleik; volt iskolám minden dolgozója; férjem kollégái; barátaink; társastáncos társaink; kislányunk osztálytársai, szüleik, osztályfőnökei és tanárai, szinkronkoris edzői és társai, zongora tanárnénije; főiskolás társaim és tanáraim; kedves szomszédaink és utcabeliek, és MINDEN ISMERŐSÜNK!

Boldog karácsonyt!

Bejgli - ír viszonyok közt

Az úgy volt, hogy épp túljutottam a dantei koron, és még mindig nem sütöttem bejglit. Ciki, nem ciki, ez van. Nem volt rá szükség. Anyukám és anyósom isteni finom kalácsokat tudnak sütni, és eddig mindig kaptunk mi is. Nem így az idén. :(

Itt külhonban még a boltban sem lehet bejglit kapni - na jó, kivétel a Paprika Store -, viszont az ember különösen ki van éhezve egy jó kis hazai házi karácsonyi kalácsra. Hiába a christmas pudding - persze az is lesz a menüben, de a kalácsnak hiányozna az illata. Mit csináljak. Gondoltam, egy életem, egy halálom, nem lehet az olyan nagy ördöngösség, megcsinálom magam. Tudom, tudom, öndicséret büdös, anyukám sokszor mondja, de azért ki kell jelentenem, méghozzá büszkén, hogy nagyon jól sikerült.

Belül omlós, tele töltelékkel, nem túl édes, de ízes, kívül szép piros, és az alja sem égett oda. Formás kis jószág lett, és az illata... hmmmm... Az internetről loptam a receptet - nem is tudom, mi lenne velem a világháló nélkül -, egy nagymamabejgli-recept, mindenkinek ajánlom. A zöld betűkre kattintva megjelenik, az első receptről van szó a listáról.

Na jó, egy kicsit csaltam. Pl. a dióval. Találtam ugyan egész diót az üzletekben, de még nincs olyan gépem, amivel diót lehetne darálni. Viszont találtam darált mandulát. Hát igen, ez mandulás bejgli lett. :)

Aztán rumaromát sem találtam a sütéshez szükséges kellékek közt, mindenféle ételfesték és ezerféle aroma, rum azonban nem volt. Nem baj, lett helyette brandy.

Ja, és a tejföl is örök probléma, tejjel helyettesítettem.

A többi hozzávaló és az eljárás a receptből. Még van idő kipróbálni! :)

Újabb felfedezéseim+karácsonyi zsongás

Áruló van köztünk.

Vagy valaki olvassa a blogomat a dubliniak közül. Megjelentek az általam korábban annyira hiányolt buszmenetrendek a megállókban. Most már lehet tudni, mely buszok és milyen időközökben állnak meg a kiszemelt megállóban!!!

A másik problémám az volt, sokaknak említettem, hogy nem tudtam, milyen módon lehetne az ablakainkat kívülről megmosni. A karácsonyi díszítés alkalmával konstatáltam ugyanis, hogy ablakaink bizony enyhén szólva nem tiszták. Belülről még csak-csak megpucolom, erről az oldalról hoztam hazai tapasztalataimat és technikai megoldásaimat; ámde kívülről lehetetlenség lenne. Nem úgy működnek a kifelé nyíló ablakok, mint otthon a tetőtéri, hogy vízszintben van egy rés, amin a külső oldala is elérhető. Nem. Itt nincs rés. Hetekig bámultam az utcát, hátha rajta csípek valakit ablakpucolás közben, nem sikerült. Csak tegnap.

NŐTÁRSAK FIGYELEM! Írországban a pasik mossák az ablakokat!!! Vannak cégek, amelyek kifejezetten ablakpucolásra szakosodtak, jönnek kisteherautóval, hozzák a létrát, és vígan pucolják az ablakot kívülről. És hogy még jobban felborzoljam a kedélyeket, a miénket is megpucoltatta a landlord (a tulaj, akitől bérlünk), ezért aztán nekem tiszták az ablakaim. :-b

KARÁCSONY. Egész Dublin fényárban úszik. Sőt, a családok is feldíszítik portájukat, ki ízlésesen, ki kevésbé.
Már Halloweenkor feltűnt a közelben egy ház, amelynek lakói nagyon szeretik ezeket a díszleteket. Akkor szabályos temetőt csináltak a kertjükből (lehetett venni műanyag sírokat az üzletekben), meg boszorkányok, szellemek és egyéb szörnyalakok népesítették be a ház előtti kis zöld területet. Isteni, pontosabban ördögi volt. Most pedig felfújható hóemberek és mikulások lengedeznek ugyanott, ritmusra villogó és futó fények, színes, és kék, tetőtől az egész házat beborítva.
De vannak azért szerényebbek is. Feltűnt, hogy a legtöbb házban a nappali ablaka kifejezetten kirakatnak készül, hol betlehem, hol havas tündérek találkozóhelye némi megvilágítással. És mindig az aktuális ünnep alkatrészei kapnak helyet ezen kiemelt területén a háznak.

Dublin belvárosa is fénylik. Csak ízelítőül pár kép. Az elsőn azuram és a kilsányunk a Grafton Streeten (amelynek elején ácsorog Molly Malone), amolyan dublini Váczi utca. A másodikon nem a "Boldog karácsony" felirat látható fényekből, hanem ez Dublin ír neve.