Az úgy volt, hogy épp túljutottam a dantei koron, és még mindig nem sütöttem bejglit. Ciki, nem ciki, ez van. Nem volt rá szükség. Anyukám és anyósom isteni finom kalácsokat tudnak sütni, és eddig mindig kaptunk mi is. Nem így az idén. :(
Itt külhonban még a boltban sem lehet bejglit kapni - na jó, kivétel a Paprika Store -, viszont az ember különösen ki van éhezve egy jó kis hazai házi karácsonyi kalácsra. Hiába a christmas pudding - persze az is lesz a menüben, de a kalácsnak hiányozna az illata. Mit csináljak. Gondoltam, egy életem, egy halálom, nem lehet az olyan nagy ördöngösség, megcsinálom magam. Tudom, tudom, öndicséret büdös, anyukám sokszor mondja, de azért ki kell jelentenem, méghozzá büszkén, hogy nagyon jól sikerült.
Belül omlós, tele töltelékkel, nem túl édes, de ízes, kívül szép piros, és az alja sem égett oda. Formás kis jószág lett, és az illata... hmmmm... Az internetről loptam a receptet - nem is tudom, mi lenne velem a világháló nélkül -, egy nagymamabejgli-recept, mindenkinek ajánlom. A zöld betűkre kattintva megjelenik, az első receptről van szó a listáról.
Na jó, egy kicsit csaltam. Pl. a dióval. Találtam ugyan egész diót az üzletekben, de még nincs olyan gépem, amivel diót lehetne darálni. Viszont találtam darált mandulát. Hát igen, ez mandulás bejgli lett. :)
Aztán rumaromát sem találtam a sütéshez szükséges kellékek közt, mindenféle ételfesték és ezerféle aroma, rum azonban nem volt. Nem baj, lett helyette brandy.
Ja, és a tejföl is örök probléma, tejjel helyettesítettem.
A többi hozzávaló és az eljárás a receptből. Még van idő kipróbálni! :)
Itt külhonban még a boltban sem lehet bejglit kapni - na jó, kivétel a Paprika Store -, viszont az ember különösen ki van éhezve egy jó kis hazai házi karácsonyi kalácsra. Hiába a christmas pudding - persze az is lesz a menüben, de a kalácsnak hiányozna az illata. Mit csináljak. Gondoltam, egy életem, egy halálom, nem lehet az olyan nagy ördöngösség, megcsinálom magam. Tudom, tudom, öndicséret büdös, anyukám sokszor mondja, de azért ki kell jelentenem, méghozzá büszkén, hogy nagyon jól sikerült.
Belül omlós, tele töltelékkel, nem túl édes, de ízes, kívül szép piros, és az alja sem égett oda. Formás kis jószág lett, és az illata... hmmmm... Az internetről loptam a receptet - nem is tudom, mi lenne velem a világháló nélkül -, egy nagymamabejgli-recept, mindenkinek ajánlom. A zöld betűkre kattintva megjelenik, az első receptről van szó a listáról.
Na jó, egy kicsit csaltam. Pl. a dióval. Találtam ugyan egész diót az üzletekben, de még nincs olyan gépem, amivel diót lehetne darálni. Viszont találtam darált mandulát. Hát igen, ez mandulás bejgli lett. :)
Aztán rumaromát sem találtam a sütéshez szükséges kellékek közt, mindenféle ételfesték és ezerféle aroma, rum azonban nem volt. Nem baj, lett helyette brandy.
Ja, és a tejföl is örök probléma, tejjel helyettesítettem.
A többi hozzávaló és az eljárás a receptből. Még van idő kipróbálni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése