Tudom, tudom. Lusta disznó vagyok, de most igyekszem bepótolni több hónapos lemaradásom.
Voltak érdekes dolgok, nem is tudom, melyikkel kezdjem.
Essünk túl a politikán, az mindig vicces, pláne ha rájön az ember lánya, hogy mindenütt ugyanaz a biznisz megy.
Az EU választások itt egy időben voltak a helyi választásokkal. Mondanom sem kell, jól kikapott a kormánypárt. Nem tudom, van-e olyan ország, ahol nem ezt történt. Persze meg lehet nézni, kik melyik választáson nyertek, milyen arányban, de nekem jobban tetszett a választások előtti időszak. Gyakorta (mindig) itthon lévén, én fogadtam a bekopogtató helyi képviselőjelölteket. Merthogy itt személyesen és szó szerint bekopognak, illedelmesen bemutatkoznak, tisztelettel megkérik, hogy szavazzak rájuk. Közben a kezembe nyomják referenciájukat, addigi tevékenységeikről szóló röplapjukat, aztán továbbállnak. Az idén az independent volt a jelszó, vagyis független. Legalább 3-4 független jelölttel ismerkedtem össze. Miért van olyan érzésem, hogy az emberek itt kiábrándultak a pártokból? Mindegy, a lényeg, mondtam nekik, sajna külföldi vagyok, nem baj, mondták, regisztráljam magam a helyi hivatalban, hogy itt vagyok rezidens, aztán szavazhatok rájuk. Nagyon előzékenyek voltak. Persze arról nem tudhattak, hogy előtte egy hónappal szórólapot nyomott a kezünkbe egy lelkes Sinn Féin (a helyi erősen jobb) aktivista, hogy a külföldiek menjenek haza. :) Biztos úgy gondolták, hogy először szavazok rájuk, aztán hazamegyek. :)
A parlamentben kifejezetten érdekes dolgok történnek. Sorra derülnek ki a turpisságok. Épp ma tudtam meg, hogy a rendkívül magas fizetésük mellé (évi 200 ezer euro) a miniszterek milyen busás jövedelmeket (évi 12 ezer euro) vágnak zsebre, titokban, az adózott jövedelmeiken felül. Miközben recesszió van, ugye. Mondjuk ennyicskéből én is kijönnék valahogy. :)
A kedvenc hírem viszont az volt, amikor elaludtak a képviselők a parlamentben, miközben vitatkozniuk kellett volna a kormány ellen indított bizalmatlansági ügyben. Hát ez... De mondjuk itt legalább valaki észreveszi és szóvá is teszi. Otthon hábrítatlanul lehet szunyókálni.
Érettségi botrány is volt. Az történt, hogy az egyik iskolában véletlenül nem az aznapi, hanem az azután következő vizsganap feladatait osztották ki. Mire észrevették, addigra a diákok az összes feladatot megnézték, és estére már az egész ország tudta (intenet, persze), mi lesz az angol érettségin. No, el is kelett halasztani, szombatra, de így meg az egész buszközlekedést át kellett szervezni. Mondjuk a felelőst felfüggesztették.
Jaj, és van még egy szuper hír, csak hogy az életünk, főleg az enyém, egyszerűbb legyen. Ha egyszer sikerül befejeznem az x. iskolámat, és már nem kell havonta/kéthavonta hetekre hazarepülnöm, gondoltam, talán kereshetnék valami munkát. Erre jön a jelentés a munkavállalási esélyekről, amit mindenki sejtett már, de így leírva eléggé sokkoló tud lenni. Szóval, leegyszerűsítve, ha ugyanarra a pozícióra ugyanolyan felkészültséggel ír és külföldi nevű munkavállalók is jelentkeznek, akkor gyakorlatilag 2-szer nagyobb esélye van az ír nevű munkavállalónak bejutni egy interjúra, mint egy külföldi nevűnek. A gyakorlatban pedig, ahogy hallom, ez úgy néz ki, hogy azokban az állásokban van esélye az embernek, amiből kevés ír felkészült (IT), vagy amelyiket nem szívesen töltenek be írek (hétvégi munka, esti munka, ilyesmik). Ez azért egy éve elképzelhetetlen volt ebben az országban.
Az egyházi élet is megrendült, ami szintén elképzelhetetlen volt eddig. Az írek vallásossága, ahogy én látom, inkább a nemzeti identitásukhoz tartozik, mint igazi vallásosság. Persze, ennek történelmi okai vannak. Kevés dolog van, amivel önmagukat meghatározhatnák. Először is, gyakorlatilag mesterségesen tartják életben a nyelvüket. A saját sportjaikat űzik, és a vallásuk volt még az, amivel el tudtak különülni az angol elnyomóktól évszázadokon keresztül. Mégis megdöbbentő, mennyire nincsenek egyesek tisztában a vallásuk és a saját népi hagyományaik (ilyen alig van) közti különbségekről. Volt anyuka például, aki azt hitte, hogy a hamvazkodás, az ír szokás. Pedig az egész katolikus egyház gyakorlata. A botrány, ami kitört, mindezek miatt mélyen sokkolta az íreket.
Nem bocsátkozom kommentekbe, csak leírnék néhány dolgot ezzel kapcsolatban. Először is, amiket a magyar sajtó összefoglalt, igazak, bár itteni lapokat olvasgatva ennél jóval bonyolultabb, komplexebb az ügy. Akit érdekel, idelinkelem, mit írt erről az Origo, a Heti Válasz, a Zarándok.
A teljesség kedvéért összeválogattam néhány angol nyelvű cikket. Az ügyről szóló jelentést a közszolgálati tévé cikkében lehet elolvasni, le is lehet tölteni Pdf formátumban. Létezik egy kivonat is erről. De nem csak a szerzetesek, a világi egyháziak jó hírén szintén folt esett. Az Independent cikkében Dublin érseke maga számol be az érsekségében történt szörnyűségekről. Az érsekség honlapján elérhetők a statisztikák. Akik pedig kifejezetten kutatni szeretnének ez ügyben, javaslom az ír online újságok (én az Irish Times-ot, meg az Independentet szoktam olvasni) lapozgatását május 20-ától kezdve. Érdemes olvasói levelekbe is belekukkantani.
Kéne egy vidámabb sztori, ide a végére, de sajnos kifogytam. Legközelebb ügyesebb leszek.
Voltak érdekes dolgok, nem is tudom, melyikkel kezdjem.
Essünk túl a politikán, az mindig vicces, pláne ha rájön az ember lánya, hogy mindenütt ugyanaz a biznisz megy.
Az EU választások itt egy időben voltak a helyi választásokkal. Mondanom sem kell, jól kikapott a kormánypárt. Nem tudom, van-e olyan ország, ahol nem ezt történt. Persze meg lehet nézni, kik melyik választáson nyertek, milyen arányban, de nekem jobban tetszett a választások előtti időszak. Gyakorta (mindig) itthon lévén, én fogadtam a bekopogtató helyi képviselőjelölteket. Merthogy itt személyesen és szó szerint bekopognak, illedelmesen bemutatkoznak, tisztelettel megkérik, hogy szavazzak rájuk. Közben a kezembe nyomják referenciájukat, addigi tevékenységeikről szóló röplapjukat, aztán továbbállnak. Az idén az independent volt a jelszó, vagyis független. Legalább 3-4 független jelölttel ismerkedtem össze. Miért van olyan érzésem, hogy az emberek itt kiábrándultak a pártokból? Mindegy, a lényeg, mondtam nekik, sajna külföldi vagyok, nem baj, mondták, regisztráljam magam a helyi hivatalban, hogy itt vagyok rezidens, aztán szavazhatok rájuk. Nagyon előzékenyek voltak. Persze arról nem tudhattak, hogy előtte egy hónappal szórólapot nyomott a kezünkbe egy lelkes Sinn Féin (a helyi erősen jobb) aktivista, hogy a külföldiek menjenek haza. :) Biztos úgy gondolták, hogy először szavazok rájuk, aztán hazamegyek. :)
A parlamentben kifejezetten érdekes dolgok történnek. Sorra derülnek ki a turpisságok. Épp ma tudtam meg, hogy a rendkívül magas fizetésük mellé (évi 200 ezer euro) a miniszterek milyen busás jövedelmeket (évi 12 ezer euro) vágnak zsebre, titokban, az adózott jövedelmeiken felül. Miközben recesszió van, ugye. Mondjuk ennyicskéből én is kijönnék valahogy. :)
A kedvenc hírem viszont az volt, amikor elaludtak a képviselők a parlamentben, miközben vitatkozniuk kellett volna a kormány ellen indított bizalmatlansági ügyben. Hát ez... De mondjuk itt legalább valaki észreveszi és szóvá is teszi. Otthon hábrítatlanul lehet szunyókálni.
Érettségi botrány is volt. Az történt, hogy az egyik iskolában véletlenül nem az aznapi, hanem az azután következő vizsganap feladatait osztották ki. Mire észrevették, addigra a diákok az összes feladatot megnézték, és estére már az egész ország tudta (intenet, persze), mi lesz az angol érettségin. No, el is kelett halasztani, szombatra, de így meg az egész buszközlekedést át kellett szervezni. Mondjuk a felelőst felfüggesztették.
Jaj, és van még egy szuper hír, csak hogy az életünk, főleg az enyém, egyszerűbb legyen. Ha egyszer sikerül befejeznem az x. iskolámat, és már nem kell havonta/kéthavonta hetekre hazarepülnöm, gondoltam, talán kereshetnék valami munkát. Erre jön a jelentés a munkavállalási esélyekről, amit mindenki sejtett már, de így leírva eléggé sokkoló tud lenni. Szóval, leegyszerűsítve, ha ugyanarra a pozícióra ugyanolyan felkészültséggel ír és külföldi nevű munkavállalók is jelentkeznek, akkor gyakorlatilag 2-szer nagyobb esélye van az ír nevű munkavállalónak bejutni egy interjúra, mint egy külföldi nevűnek. A gyakorlatban pedig, ahogy hallom, ez úgy néz ki, hogy azokban az állásokban van esélye az embernek, amiből kevés ír felkészült (IT), vagy amelyiket nem szívesen töltenek be írek (hétvégi munka, esti munka, ilyesmik). Ez azért egy éve elképzelhetetlen volt ebben az országban.
Az egyházi élet is megrendült, ami szintén elképzelhetetlen volt eddig. Az írek vallásossága, ahogy én látom, inkább a nemzeti identitásukhoz tartozik, mint igazi vallásosság. Persze, ennek történelmi okai vannak. Kevés dolog van, amivel önmagukat meghatározhatnák. Először is, gyakorlatilag mesterségesen tartják életben a nyelvüket. A saját sportjaikat űzik, és a vallásuk volt még az, amivel el tudtak különülni az angol elnyomóktól évszázadokon keresztül. Mégis megdöbbentő, mennyire nincsenek egyesek tisztában a vallásuk és a saját népi hagyományaik (ilyen alig van) közti különbségekről. Volt anyuka például, aki azt hitte, hogy a hamvazkodás, az ír szokás. Pedig az egész katolikus egyház gyakorlata. A botrány, ami kitört, mindezek miatt mélyen sokkolta az íreket.
Nem bocsátkozom kommentekbe, csak leírnék néhány dolgot ezzel kapcsolatban. Először is, amiket a magyar sajtó összefoglalt, igazak, bár itteni lapokat olvasgatva ennél jóval bonyolultabb, komplexebb az ügy. Akit érdekel, idelinkelem, mit írt erről az Origo, a Heti Válasz, a Zarándok.
A teljesség kedvéért összeválogattam néhány angol nyelvű cikket. Az ügyről szóló jelentést a közszolgálati tévé cikkében lehet elolvasni, le is lehet tölteni Pdf formátumban. Létezik egy kivonat is erről. De nem csak a szerzetesek, a világi egyháziak jó hírén szintén folt esett. Az Independent cikkében Dublin érseke maga számol be az érsekségében történt szörnyűségekről. Az érsekség honlapján elérhetők a statisztikák. Akik pedig kifejezetten kutatni szeretnének ez ügyben, javaslom az ír online újságok (én az Irish Times-ot, meg az Independentet szoktam olvasni) lapozgatását május 20-ától kezdve. Érdemes olvasói levelekbe is belekukkantani.
Kéne egy vidámabb sztori, ide a végére, de sajnos kifogytam. Legközelebb ügyesebb leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése