Ez az év is szerencsésen elkezdődött szeptember elsején pontban reggel 9-kor. A gyerekek már alig várták, hogy találkozhassanak egymással, másrészről kíváncsiak voltak az új tanító nénire. Itt többnyire két évig tanít egy tanító egy osztályban, aztán váltanak.
Sok különbség van az itteni és az otthoni iskolakezdés között. Nem is tudom, melyikkel kezdjem.
Itt például nem minden könyvet kell megvenni, a tankönyveket az iskolából kölcsönözzük, a feladatokat pedig másolófüzetbe írják a gyerekek. Ez nagyon költséghatékony és zöld megoldás. A tankönyvekből nincs is akkora választék, mint otthon, általában minden iskolában ugyanabból a könyvből tanítanak. És új kiadások sincsenek, a régebbiekből sokáig lehet tanítani.
Nincs évnyitó. És egyáltalán nincsenek nagy ünnepségek és nemzeti megemlékezések máskor sem az iskolában, mintha a romantika korának emelkedettsége ennek az országnak a kultúrájából kimaradt volna, vagy legalábbis nem él örökségként tovább.
Itt egyszerűen csak elkezdődik az iskola, és az első nap az iskola szabályainak átismétlésével telik, valamint az osztályok maguk is hoznak saját magukra érvényes külön szabályokat, mint egy kis demokratikus közösségben. Ezek csak kiegészítők, főleg olyan dolgokat tartalmaznak, miszerint nem hagyunk ki senkit a játékból; hiszen az iskola szabályai önmagukban is elég szigorúak.
Csak néhány a szabályok közül: kötelező és hiánytalan egyenruhaviselet, tetőtől talpig megszabva, miben lehetnek a gyerekek. Ékszer nem lehet, fülbevaló egy pár, mindegyik fülben egy-egy, és csak egy pici pötty lehet. Cipő lapos, gumis talpú, fekete, pántos a tartás miatt. Nem lehet semmilyen kütyüt vinni, a mobil is tilos. Játékot sem vihetnek a gyerekek (csak a juniorok, a kicsik, akik nálunk ovis korúak), viszont olvasnivalót kifejezetten kérnek.
Az idén extra szabályok vannak az újinfluenza (közönséges nevén swine flu) veszély miatt, és azokat be is tartják: a felületeket és a kilincseket naponta fertőtlenítik, a szülők kezét antibakteriális szerrel szintén, ha az iskola területére lépnek. A gyerekeknek kötelező a szappan és a törülköző, és minden gyereknek van extra víz nélkül ható kézfertőtlenítő habja. (Lányokról lévén szó persze mindenki lecsekkolta már az elején, hogy melyikőjüknek milyen szagú a habja:) Minden szülő megkapta a betegségről szóló összefoglalót, biztos ami biztos.
Aztán már jött is a rendes tanítás, házikkal és tesztettekkel, ahogy kell. Egyelőre nagyon élvezzük az iskolát. És az időjárás is olyan szép pár napja. Igazi meleg indián nyár. Csak el ne kiabáljam... :)
2 megjegyzés:
hmmm... szimpatikus is, meg nem is. nekem speciel tetszenek a zöld egyenruhák. de azért... kicsit mintha teret vennének el a személyiségtől. azt hiszem, az öltözködés ugyanúgy hozzátartozik az ízlés fejlődéséhez, akár a kiskamaszkori lázadáshoz is, amin jobb, ha áteshet az, akinek igénye van rá, mint a bárányhimlőn: valaki sose kapja meg, valaki megkapja, és nagyobb korában védett lesz, valaki pedig felnőttként kapja el, és akkor már sokkal súlyosabb. de persze, az előnye is megvan, hogy nem lehet villogni vele, hogy nekem mennyivel rózsaszínebb-királylányosabb ruhám van, mint az osztálytársnőimnak. (bár megkockáztatom, hogy ha ebben nem nyilvánulhat meg a divat, akkor majd kitalálnak valami mást, és most mindenféle pöttyös meg csíkos könyv jut eszembe). a nemzeti ünnepek az érdekes kérdés, borzasztó nehéz közelhozni a gyerekekhez ilyesmit, hogy ne csak tanítási szünetet jelentsenek.
Hát igen. Mint mindennek, ennek is van előnye is, hátránya is. Mindenesetre ennek az országnak ilyen szokásai vannak.
Megjegyzés küldése