Nem ezt a posztot terveztem, de ma olyan történt, amit nem lehet szó nélkül hagyni.
Hosszas várakozás (20 év) és vágyakozás után (havas, jeges, hóemberes reklámmal itt mindent el lehet adni), ma, végre, (majdnem) mindenki örömére leesett az első hó Dublinban.
Azt gondolom, itt lehetnek olyan generációk, akik még nem láttak havat, hacsak nem járnak külföldre síelni. Az autók lépésben haladnak, már aki el mer indulni. Téli gumikkal sincsenek nagyon felszerelkezve. Gyönyörű látvány, amikor próbálják a havat, jeget leszedni a kocsikról, mert itt nem nagyon láttam még kaparót se. Azonban nem kell félteni ír autóstársainkat, a problémát nemes egyszerűséggel egy- egy kancsó forró víz autóablakra való öntésével oldják meg. Először nem hittem a szememnek, de amikor többeket is láttam ezt a megoldást választani, úgy döntöttem, mégis elhiszem.
Ha lenne kocsink, én tuti másképp cselekednék. Felkérném a helyi gyerekeket, ugyan szednék már le a kocsi ablakairól a havat, isteni hógolyókat lehet belőle készíteni. Szerintem már ugranának is.
A gyerekek ugyanis teljesen megkergültek reggelre. Már iskola előtt sikongva hócsatáztak az utcán. Voltak fiúk, akik megkérdezték tőlem az utcán iskolába menet, hogy szerintem lesz-e egyáltalán iskola. Erősen emlékeztettek azon otthoni tanítványaimra, akik a tanárt a tanóra megtartásáról mindenáron le akarják beszélni.
Kislányunk osztálytársai is olyan derűs jókedvben leledztek az iskola előtti sorakozón, hogy alig lehetett őket lecsillapítani és beterelgetni az osztályokba. Igazából nem is álltak sorba, hanem hógolyóztak ők is nagy sikkantások közepette. Hogy ma tudnak-e a tanárok ennyi zsák bolhával mit kezdeni, az számomra rejtély. Én biztosan kivinném őket hóembert építeni, amíg el nem olvad, hogy ha úgyis csak húszévente lelhetik örömüket benne.
Let it snow. :)
Hosszas várakozás (20 év) és vágyakozás után (havas, jeges, hóemberes reklámmal itt mindent el lehet adni), ma, végre, (majdnem) mindenki örömére leesett az első hó Dublinban.
Azt gondolom, itt lehetnek olyan generációk, akik még nem láttak havat, hacsak nem járnak külföldre síelni. Az autók lépésben haladnak, már aki el mer indulni. Téli gumikkal sincsenek nagyon felszerelkezve. Gyönyörű látvány, amikor próbálják a havat, jeget leszedni a kocsikról, mert itt nem nagyon láttam még kaparót se. Azonban nem kell félteni ír autóstársainkat, a problémát nemes egyszerűséggel egy- egy kancsó forró víz autóablakra való öntésével oldják meg. Először nem hittem a szememnek, de amikor többeket is láttam ezt a megoldást választani, úgy döntöttem, mégis elhiszem.
Ha lenne kocsink, én tuti másképp cselekednék. Felkérném a helyi gyerekeket, ugyan szednék már le a kocsi ablakairól a havat, isteni hógolyókat lehet belőle készíteni. Szerintem már ugranának is.
A gyerekek ugyanis teljesen megkergültek reggelre. Már iskola előtt sikongva hócsatáztak az utcán. Voltak fiúk, akik megkérdezték tőlem az utcán iskolába menet, hogy szerintem lesz-e egyáltalán iskola. Erősen emlékeztettek azon otthoni tanítványaimra, akik a tanárt a tanóra megtartásáról mindenáron le akarják beszélni.
Kislányunk osztálytársai is olyan derűs jókedvben leledztek az iskola előtti sorakozón, hogy alig lehetett őket lecsillapítani és beterelgetni az osztályokba. Igazából nem is álltak sorba, hanem hógolyóztak ők is nagy sikkantások közepette. Hogy ma tudnak-e a tanárok ennyi zsák bolhával mit kezdeni, az számomra rejtély. Én biztosan kivinném őket hóembert építeni, amíg el nem olvad, hogy ha úgyis csak húszévente lelhetik örömüket benne.
Let it snow. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése