Recession, cut back, crises, banking crises, unemployment; vagyis recesszió, megszorítások, válság, bankválság, munkanélküliség - ezek a napi sajtó kulcsszavai itt is.
Pánik van. Ezreket bocsátanak el, és kezdenek megjelenni a diplomás munkanélküliek a munkaerőpiacon. Amit Magyarországon már évek óta tapasztalunk, az most itt is jelentkezik: már a jogászok, az építészmérnökök is sorban állnak a munkaügyi központokban. Év végén tanárok is lesznek ott, mert sokan fogják megkapni a felmondólevelüket a tanév végén.
Ha egy évvel ezelőtt munkát kerestem volna három idegennyelv tudással Dublinban, akkor pár héten belül elkeltem volna. Ha most keresnék, semmit se találnék. Kivonulnak a nemzetközi cégek, nincs aki alkalmazzon. Csak januárban, csak Dublinban 140 többnyelvű ügyfélszolgálatost küldtek el. (Sajnos, már nem találom a cikket, ami erről szólt, de vagy az Irish Independent, vagy a The Irish Times számolt be róla.) Ahogy nézem az álláshirdetéseket, még az informatikában, az adósságbehajtásban és az online szerencsejátékokban utazó cégek keresnek többnyelvű ügyfélszolgálatost, ahhoz viszont szakmai/játékismeret kell, nem is beszélve a lelkiismereti kérdésekről.
A reklámok már hónapok óta a recesszióval hirdetnek. Mindent ezzel akarnak eladni. Szlogenek: recession buster, recession killer.
A lakásárak mennek lefelé.
Ez rossz hír a jelzálogkölcsönösöknek, mert a nagy kölcsönt vissza kell fizetni, holott a ház már nem ér annyit. És itt csak 10 százaléknyi önerőkről beszélhetünk, mert korábban 230 ezer euro alatt nem lehetett saját házhoz jutni, csak jóval afölött. Ennyi pénze pedig az átlegembernek nem nagyon volt. Még rosszabb, hogy sok családban csak az apa dolgozik, tehát ha neki megszűnik a munkaviszonya, akkor csapdába kerül a család.
A lengyelek harmada készül haza.
Hallom, a magyarok közül is sokan, akik a vendéglátásban, hotelekben dolgoznak. Konganak azok is az ürességtől.
Cikkek jelennek meg a válság és a környezetvédelem egymásra kifejtett hatásairól.
Egyre másra szólalnak fel pszichológusok a médiában, hogy felhívják a figyelmét a munkaadóknak, hogyan kommunikálják a szegény alkalmazottnak, hogy holnaptól ki van rúgva. Kommunikációs stratégiákról beszélnek, és kérik, hogy hangsúlyozzák, nem azért rúgnak ki valakit, vagy nem vesznek fel új embert, mert nem jó munkaerő, hanem mert nincs munka. És hogy üljenek le a munkavállalóval, és tekintsék vele végig, mihez is tudna kezdeni most, milyen ismeretei vannak, miben lehetne magát továbbképezni, ill. hogyan találkozik ez a munkaerőpiaci igényekkel.
A vicc az, hogy sehogy sem találkozik, gyakorlatilag alig van valakire szükség.
2009. február 21-én 120 ezren mentek, főleg közalkalmazottak tüntetni Dublin egyik főutcájára, a magyar sajtó is beszámolt róla. Az emberek a gazdasági elitet és a bankszektort hibáztatják a kialakult helyzetért. A kaput az Anglo Irish Bank botránya tette be.
Ez egy cuki kis történet.
Leegyszerűsítve, kivonatolva, több cikk tanúsága szerint ez történt: A bank vezetője és kb. 15 menő üzletember - az úgynevezett "arany kör"-, óriási hiteleket vettek fel a bankból, amely pénzekért ugyanezen bank részvényeiből vásároltak. A hitelt a bankrészvényekből bejövő pénzből fizették, de úgy kötötték a szerződést, hogy a részvények esése esetén saját vagyonukból csak a hitelösszeg negyedéig felelősek. (Nem volt egyszerű ezt kibogarászni a szövegekből.) Aztán jött a gazdasági válság, bekövetkezett az, ami előtte elképzelhetetlen volt: ennek a banknak a részvényei is zuhanórepülésbe kezdtek. A 25 százalék tartozás ugye behajtható, de a többi.... Igen magas lett a kintlevősége a banknak, de az éves vizsgálaton jól akart szerepelni, ezért az Irish Life & Permanent nevű biztosítótársaságtól titokban kapott pénzzel ideiglenesen feltőkésítette magát. (Remélem, ezt is jól értettem.) Az ügy azonban kitudódott a hazug ember és a sánta kutya ősi példája szerint, és ezért az adófizetők pénzéből fel kellett turbósítani a bankot. (Emlékeim szerint másfél milliárd euróról van szó) Na ez volt az, amitől kiborultak az emberek. Valamint az, hogy nem adják ki a 15 üzletember nevét banktitokra hivatkozva; a Financial Regulator nevű bizottságszerű intézmény pedig, akinek az ellenőrzés a feladata, beleszövődni látszik a botrányba. A bank igazgatósága is jócskán benne lenni látszik a dologban. A kormány azzal érvel, hogy azért nem adják ki a neveket, mert azzal ártanak a bankszektorba vetett bizalomnak. Ehhez képest tegnapig 1 milliárd euró ment ki Írországból bizalomvesztés miatt, pedig a neveket még mindig nem ismeri az ország. A kormány tagjait is a gyanú árnyéka veszi körül, már senki nem hisz nekik.
Az írek szerint "monnyon le":
SEAN FITZPATRICK, az Anglo Irish Bank korábbi vezetője, akinek a tudtával ezek a tranzakciók végbemehettek, aki maga is iszonyatos összegű kedvezményes hiteleket vett fel a bankból, felvásárolva magának és családjának fél Dublint.
BRIAN COWEN, az ír miniszterelnök, aki sokak szerint szintén gyanús az ügyben. Állítólag titkos ebéden vett részt az "arany kör" tagjaival, összefonódásoktól tartanak. Mellesleg azért is ki vannak rá akadva, mert bár többet keres, mint Obama, még nem jutott eszébe saját magán is végrehajtani megszorításokat (legalábbis nem tudok róla, hogy ilyet bejelentett volna), pedig az ellenzék és az ír sztárok közül sokan önkéntesen lemondtak a fizetésük 10 %-ról.
BRIAN LENIHAN, pénzügyminiszter, akiről szintén gyanítani vélik sokan, hogy benne volt a kavarásban, különben miért titkolná annak a 15 üzletembernek a nevét, akik a részvény-hitel ügyeket intézték.
Itt hagyom abba, hogy kövessem az ügyet, mert már annyira komplikált kezd lenni, hogy szerintem magyarul se érteném.
Viszont ettől, sajnos, kezdem magam otthon érezni.
Pánik van. Ezreket bocsátanak el, és kezdenek megjelenni a diplomás munkanélküliek a munkaerőpiacon. Amit Magyarországon már évek óta tapasztalunk, az most itt is jelentkezik: már a jogászok, az építészmérnökök is sorban állnak a munkaügyi központokban. Év végén tanárok is lesznek ott, mert sokan fogják megkapni a felmondólevelüket a tanév végén.
Ha egy évvel ezelőtt munkát kerestem volna három idegennyelv tudással Dublinban, akkor pár héten belül elkeltem volna. Ha most keresnék, semmit se találnék. Kivonulnak a nemzetközi cégek, nincs aki alkalmazzon. Csak januárban, csak Dublinban 140 többnyelvű ügyfélszolgálatost küldtek el. (Sajnos, már nem találom a cikket, ami erről szólt, de vagy az Irish Independent, vagy a The Irish Times számolt be róla.) Ahogy nézem az álláshirdetéseket, még az informatikában, az adósságbehajtásban és az online szerencsejátékokban utazó cégek keresnek többnyelvű ügyfélszolgálatost, ahhoz viszont szakmai/játékismeret kell, nem is beszélve a lelkiismereti kérdésekről.
A reklámok már hónapok óta a recesszióval hirdetnek. Mindent ezzel akarnak eladni. Szlogenek: recession buster, recession killer.
A lakásárak mennek lefelé.
Ez rossz hír a jelzálogkölcsönösöknek, mert a nagy kölcsönt vissza kell fizetni, holott a ház már nem ér annyit. És itt csak 10 százaléknyi önerőkről beszélhetünk, mert korábban 230 ezer euro alatt nem lehetett saját házhoz jutni, csak jóval afölött. Ennyi pénze pedig az átlegembernek nem nagyon volt. Még rosszabb, hogy sok családban csak az apa dolgozik, tehát ha neki megszűnik a munkaviszonya, akkor csapdába kerül a család.
A lengyelek harmada készül haza.
Hallom, a magyarok közül is sokan, akik a vendéglátásban, hotelekben dolgoznak. Konganak azok is az ürességtől.
Cikkek jelennek meg a válság és a környezetvédelem egymásra kifejtett hatásairól.
Egyre másra szólalnak fel pszichológusok a médiában, hogy felhívják a figyelmét a munkaadóknak, hogyan kommunikálják a szegény alkalmazottnak, hogy holnaptól ki van rúgva. Kommunikációs stratégiákról beszélnek, és kérik, hogy hangsúlyozzák, nem azért rúgnak ki valakit, vagy nem vesznek fel új embert, mert nem jó munkaerő, hanem mert nincs munka. És hogy üljenek le a munkavállalóval, és tekintsék vele végig, mihez is tudna kezdeni most, milyen ismeretei vannak, miben lehetne magát továbbképezni, ill. hogyan találkozik ez a munkaerőpiaci igényekkel.
A vicc az, hogy sehogy sem találkozik, gyakorlatilag alig van valakire szükség.
2009. február 21-én 120 ezren mentek, főleg közalkalmazottak tüntetni Dublin egyik főutcájára, a magyar sajtó is beszámolt róla. Az emberek a gazdasági elitet és a bankszektort hibáztatják a kialakult helyzetért. A kaput az Anglo Irish Bank botránya tette be.
Ez egy cuki kis történet.
Leegyszerűsítve, kivonatolva, több cikk tanúsága szerint ez történt: A bank vezetője és kb. 15 menő üzletember - az úgynevezett "arany kör"-, óriási hiteleket vettek fel a bankból, amely pénzekért ugyanezen bank részvényeiből vásároltak. A hitelt a bankrészvényekből bejövő pénzből fizették, de úgy kötötték a szerződést, hogy a részvények esése esetén saját vagyonukból csak a hitelösszeg negyedéig felelősek. (Nem volt egyszerű ezt kibogarászni a szövegekből.) Aztán jött a gazdasági válság, bekövetkezett az, ami előtte elképzelhetetlen volt: ennek a banknak a részvényei is zuhanórepülésbe kezdtek. A 25 százalék tartozás ugye behajtható, de a többi.... Igen magas lett a kintlevősége a banknak, de az éves vizsgálaton jól akart szerepelni, ezért az Irish Life & Permanent nevű biztosítótársaságtól titokban kapott pénzzel ideiglenesen feltőkésítette magát. (Remélem, ezt is jól értettem.) Az ügy azonban kitudódott a hazug ember és a sánta kutya ősi példája szerint, és ezért az adófizetők pénzéből fel kellett turbósítani a bankot. (Emlékeim szerint másfél milliárd euróról van szó) Na ez volt az, amitől kiborultak az emberek. Valamint az, hogy nem adják ki a 15 üzletember nevét banktitokra hivatkozva; a Financial Regulator nevű bizottságszerű intézmény pedig, akinek az ellenőrzés a feladata, beleszövődni látszik a botrányba. A bank igazgatósága is jócskán benne lenni látszik a dologban. A kormány azzal érvel, hogy azért nem adják ki a neveket, mert azzal ártanak a bankszektorba vetett bizalomnak. Ehhez képest tegnapig 1 milliárd euró ment ki Írországból bizalomvesztés miatt, pedig a neveket még mindig nem ismeri az ország. A kormány tagjait is a gyanú árnyéka veszi körül, már senki nem hisz nekik.
Az írek szerint "monnyon le":
SEAN FITZPATRICK, az Anglo Irish Bank korábbi vezetője, akinek a tudtával ezek a tranzakciók végbemehettek, aki maga is iszonyatos összegű kedvezményes hiteleket vett fel a bankból, felvásárolva magának és családjának fél Dublint.
BRIAN COWEN, az ír miniszterelnök, aki sokak szerint szintén gyanús az ügyben. Állítólag titkos ebéden vett részt az "arany kör" tagjaival, összefonódásoktól tartanak. Mellesleg azért is ki vannak rá akadva, mert bár többet keres, mint Obama, még nem jutott eszébe saját magán is végrehajtani megszorításokat (legalábbis nem tudok róla, hogy ilyet bejelentett volna), pedig az ellenzék és az ír sztárok közül sokan önkéntesen lemondtak a fizetésük 10 %-ról.
BRIAN LENIHAN, pénzügyminiszter, akiről szintén gyanítani vélik sokan, hogy benne volt a kavarásban, különben miért titkolná annak a 15 üzletembernek a nevét, akik a részvény-hitel ügyeket intézték.
Itt hagyom abba, hogy kövessem az ügyet, mert már annyira komplikált kezd lenni, hogy szerintem magyarul se érteném.
Viszont ettől, sajnos, kezdem magam otthon érezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése