2009. július 21., kedd

Tara Road

Uborkaszezon van, nincsenek nagyobb botrányok, csak amelyek amúgy is megvoltak eddig. Csend van. És bár süt a nap, esik az eső.
Nekem pedig az államvizsga után felszabadult egy csomó időm, ezért elkezdtem törleszteni a restanciáimat. Kábé egy méter hosszú könyvkupac vár rám, de már pár kötetet elolvastam belőle.

Szenzációs hírek híján most az egyik regényről írnék.

Az egyik itteni ismerősöm nyomta a kezembe Maeve Binchy ('mív bincsi') Tara Road c. regényét.



Nem magas irodalom, nem kell keresni benne a regény mélyebb rétegeit, nem komplikált a regényszerkezet, nem váltakoznak az idősíkok, nincs különösebb filozófiai üzenete, sőt egy-egy regényszál is elvarratlan marad a végén.

De nem azért szemeltem ki ezt a regényt, hogy negatív kritikát írjak róla. Bestsellernek több szempontból is nagyon érdekes olvasmány volt.

Először is Írország történetének egyik legizgalmasabb idejében játszódik, a boom alatt, az 1980-as évektől a század végéig. Ekkor lendült be a gazdaság, és hogy a mai üzleti világ szavaival éljek: azokat az ingatlanlufikat, amelyeket ma kipukkadni látunk, akkoriban fújták fel. A főhősnő férje, Danny is egy jó szimattal rendelkező üzletember, aki alulról tornázta fel magát az ország egyik legjelentősebb ingatlanbefektetőjévé, bár lehet sejteni, hogy némi spekuláció is volt a dologban. Aztán szemtanúja lehetünk a cég hanyatlásának a regény végén.

Másrészről rendkívül gyors változáson ment keresztül az egész társadalom, és a különböző generációk életstílusa.

Valamiben hinni kell, bár az irányok megváltoznak. A főhős anyja a régi időkben Szent Anna sugalmai szerint szerette volna felépíteni és irányítani az életét; az új generáció, egyik lánya és kortársai viszont ugyanolyan hiszékenységgel a cigány asszony jóslatait fogadják el feltétlenül.
Tara Road az az utca, ahol a társadalom több típusa is megtalálható.
Az asszony, akit ütlegel a folyton részeg férje, mégis ragaszkodik a házassághoz, és férje véletlen halála után maga is elhiszi, mennyire jó ember volt az ő ura.
A kiváló üzletasszony, Rebecca, mindig tökéletes megjelenésben, akinek óvárosi, ám ultramodern lakása mindig makulátlan, akinek minden sikerül, maga is okosnak és különlegesnek hiszi magát, miközben a legjobb barátnője, Ria férjével tart titkos kapcsolatot évek óta.
Maga a férj, Danny, aki mindig mindenkivel hízelgő, megcsalja feleségét annak legjobb barátnőjével, de közben egy még majdnem gyerek lánnyal is összeszűri a levet, mely kapcsolatból gyermeket is várnak. Egyéb intim kapcsolatairól szintén lehull a fátyol a történet folyamán.
A vendéglős, aki anonim alkoholista.
Testvére, aki drogfüggő.
Testvérének férje, aki a szervezett alvilág tagja.
A fogorvosék és elkényeztetett lányuk, aki tinédzserként terhes lett.
Ria, a főhős, akinek igaziból soha nem sikerült megismernie a férjét, évtizedekig megcsalták, saját naiv világában élt, háziasszonyként szervezte a család életét, majd a nagy csalódás után ki kellett "találnia" magát, hogy a válás után, mely akkor már lehetséges volt az országban, el tudja tartani a kis családot, a lányukat és a fiúkat. Egy véletlen folytán alkalma nyílt egy házcsere akció keretén belül Amerikában nyaralnia. Az asszony, akivel cserélt, szintén az élete megoldásán töprengett és a regény végén jó barátok lettek.

A könyvből filmsorozat (szappanopera) készült ugyanezen címmel, melyet Magyarországon is vetítenek. Az amerikai nő szerepét Andie MacDowell játssza, aki egyúttal a L'Oreal cég reklámarca lett. Mert megérdemli. :)

Én nem láttam magát a filmet, nem tudom értékelni, azonban maga Binchy írta, hogy csodálja azokat, akik annyi párbeszédet, cselekményt bírnak beletenni az ő regényébe, mert ő inkább a figurák gondolatait boncolgatja. Én is pont ezt szerettem benne, mert belátást engedett az írek gondolkodásmódjába, életszemléletébe.

Binchy nagy szeretettel ír a hőseiről, és ezt az ország érzi, megbecsüli. Írországban a bestseller író is író, értékelik, fontosnak tartják, nem sznobok. Ezt jelzi, hogy 2005-ben egy róla készült portré is helyet kapott a National Gallery jelentős ír személyiségek portrégyűjteményébe Yeats, Joyce és egyéb nagyok után. (Átellenben Bono kicsit absztrakt arcképével.)

Binchynek természetesen van saját honlapja, melyre mindig feltesz egy-egy új novellát, lehet kóstolgatni!


Nincsenek megjegyzések: