2009. augusztus 6., csütörtök

Blessington Lakes, Russborough House and Garden

Augusztus 3. Bank Holiday. A kereskedelmi egységek ugyan nyitva vannak ilyenkor, de mindenki másnak szabad ez a nap. Az írek vagy shoppingolnak, vagy elmennek egyet kirándulni. Mi a második variáció mellett döntöttünk.

Első úti célunk: Blessington Lakes, Wicklow megye. Gyönyörűek a tavak, bár abban az órában, amikor ott voltunk, épp nagyon fújt a szél, hideg volt, és az eső is esett egy kicsit:


Mi

Barátunkkal

A következő képeket viszont csak nehezen tudtuk értelmezni. Az elsőt még csak-csak, de a másodikat... Variációk: Gyermekkel vízen járni tilos. / Felnőttel vízben lábat áztatni tilos. :) Vajon melyik a helyes megoldás????

A következő állomás Russborough House and Garden volt.


Végre, végre... Már alig vártam, hogy megnézhessek egy igazi barokk kastélyt, mert annyira kíváncsi voltam, vajon volt-e különbség az itteni és a kontinentális építészet, lakberendezés között. Azt gondoltam, hogy Írország eléggé el lehetett zárva a világtól, biztosan sok egyedi megoldást találok majd a házban. Hát nem. Kiderült, a gazdag rétegekben már abban az időben, a 18. században is létezett a globalizáció. A márvány olasz és lengyel; a festmények Olaszországból, Angliából, Franciaországból és a Németalföldről; szőnyegek Spanyolországból és Törökországból; mahagóni fa Olaszországból, és még folytathatnám. Azért volt ír jellegzetesség is: a Waterfordból származó kristályok. Waterford híres volt a kristályairól, a windsori kastély üvegtárgyai is onnan származnak, de idén ezt a gyárat sajnos benyelte a recesszió. :(

Akadt viszont egy kifejezetten érdekes felfedezésem: az utókor számára egy vicces, vagy legalábbis meghökkentő tárggyal találkoztam, ami kislányom szerint itt elterjedt volt, ő az osztályával már látott ilyet Newbridge-ben egy hasonló kastélyban; azonban én ilyet még a kontinensen egyetlen kastélyban sem vettem észre. Ez az ún. Victorian Ladies' Stand. Ez a neve, direkt rákérdeztem, de sajnos nem találtam ilyet a neten, szóval kénytelen leszek szavakkal jellemezni.
Ez egy olvasóállványhoz hasonló fa bútordarab, természetesen berakásokkal és festéssel díszítve. A tetejét, ami a könyvtartóhoz hasonlít, lehet forgatni, sőt a magasságát is be lehet állítani valahogy. A kandalló elé helyezték, a hölgyekkel szemben, beállították a lédi arcának magasságához, és így a tömör fa megvédte a kandallóból kiáramló hőtől, ami leolvasztotta volna az akkori festékeket az arcáról. Mondjuk így le kellett mondania a hölgynek a tűz látványáról, ellenben nem fagyott meg, sőt a mékáp is rajta maradt. Hát nem gyönyörű történet!!!


Nincsenek megjegyzések: