Augusztus ötödike nagy nap volt, megérkezett várva várt vendégünk, a rokon nagyfiú (a későbbiekben RN:), aki először repült életében, de mindjárt-azonnal egyedül, pedig alig töltötte be a 12. életévét. Ő volt a nap hőse. Nem rosszkedvűen szállt le a repcsiről:)
Jó későn érkeztünk haza, de semmi álmosság sem RN-n, sem a kislányunkon: RN lazán megvásárolta a buszjegyeket magának angolul, másnap már a belépők ügyében is ő "tárgyalt" a kasszással. Simán összekapcsolta az iskolában szerzett kulturális ismereteit a valósággal (utazás a másik oldalon, csapok, double decker stb.), szóval úgy döntöttünk, ennek a gyermeknek tényleg kéne némi kultúrát is közvetíteni. Jött az ötlet, menjünk pl. Howth-ra.
Megsúgom, egy film miatt én már régóta szerettem volna elmenni erre a Dublinból kinyúló félszigetre. Szóval ez az én ötletem volt, bevallom, de nem véletlenül vártuk meg vele a vendégünket. A későbbiekben kiderül, miért.
A filmet 1960-ban készítették, és egy villamosról szól, illetve annak utolsó útjáról Howth-ra. A villamossíneket aztán felszedték, mert kellett a hely a szélesebb autóútnak.
Ez a villamos vitte ki délutánonként, hétvégenként a nyugalomra vágyó dubliniakat a tengerpartra pihenni, egy kis sós levegőt szívni, finom, friss halat venni. Gyönyörű maga a villamos, szeretettel készítették minden porcikáját, lélekkel használták; de eljárt felette az idő. A villamossínek mostanra már mintha ketté vágták volna a világot: a régi korra, melyre nosztalgiával tekintünk vissza; és az új korra, melyet már kevésbé az elegancia (kimunkált járműtartozékok, csiga alakú kovácsoltvas kampó) jellemez, hanem a gyorsaság és a dinamizmus (a fiatal fiúk gyors bringázása, szinte utolérik a lassú villamost; az utasok feje fölött elhúzó repülő). A film tehát tele van szimbólumokkal, lehet fejtegetni.
A film elismeri az új szemlélet létjogosultságát, de siratja a régi időket, nosztalgiával tekint vissza a befejeződő érára, melynek társadalma a képeken is megjelenik: gyermekes családok, a festő, a szerelmespár, az idős házaspár, az idős, egyedül élő asszony, a golfjátékos, a pap - ők temetik a múló korszakot, beterelvén a villamost az út végén a múzeumba... Aludjék.
A filmet régies férfihang kommentálja, elvágyódós kísérőzene andalítja a nézőt. Rövid, 22 perces, az interneten is meg lehet nézni, érdemes. A címe: Once Upon a Tram.
Aki ügyes, a filmen felfedezhet olyan állomásokat, amelyekről én is készítettem fotókat. Alább.
Megérkezvén Howth-ra, először megnéztük a kastélyt. Persze ez is magánszemély birtoka, nem lehet bemenni, de kívülről elég mutatós:
Megsúgom, egy film miatt én már régóta szerettem volna elmenni erre a Dublinból kinyúló félszigetre. Szóval ez az én ötletem volt, bevallom, de nem véletlenül vártuk meg vele a vendégünket. A későbbiekben kiderül, miért.
A filmet 1960-ban készítették, és egy villamosról szól, illetve annak utolsó útjáról Howth-ra. A villamossíneket aztán felszedték, mert kellett a hely a szélesebb autóútnak.
Ez a villamos vitte ki délutánonként, hétvégenként a nyugalomra vágyó dubliniakat a tengerpartra pihenni, egy kis sós levegőt szívni, finom, friss halat venni. Gyönyörű maga a villamos, szeretettel készítették minden porcikáját, lélekkel használták; de eljárt felette az idő. A villamossínek mostanra már mintha ketté vágták volna a világot: a régi korra, melyre nosztalgiával tekintünk vissza; és az új korra, melyet már kevésbé az elegancia (kimunkált járműtartozékok, csiga alakú kovácsoltvas kampó) jellemez, hanem a gyorsaság és a dinamizmus (a fiatal fiúk gyors bringázása, szinte utolérik a lassú villamost; az utasok feje fölött elhúzó repülő). A film tehát tele van szimbólumokkal, lehet fejtegetni.
A film elismeri az új szemlélet létjogosultságát, de siratja a régi időket, nosztalgiával tekint vissza a befejeződő érára, melynek társadalma a képeken is megjelenik: gyermekes családok, a festő, a szerelmespár, az idős házaspár, az idős, egyedül élő asszony, a golfjátékos, a pap - ők temetik a múló korszakot, beterelvén a villamost az út végén a múzeumba... Aludjék.
A filmet régies férfihang kommentálja, elvágyódós kísérőzene andalítja a nézőt. Rövid, 22 perces, az interneten is meg lehet nézni, érdemes. A címe: Once Upon a Tram.
Aki ügyes, a filmen felfedezhet olyan állomásokat, amelyekről én is készítettem fotókat. Alább.
Megérkezvén Howth-ra, először megnéztük a kastélyt. Persze ez is magánszemély birtoka, nem lehet bemenni, de kívülről elég mutatós:
Aztán tekintettel fiú vendégünkre, elmentünk a Transport Museumba, amely a kastélytól 2 percre található. Mondjuk a RN inkább az új kütyükért rajong, mindenféle gadget-ekért; de azt gondoltuk, talán a régi herkentyűkön is talál magának néznivalót.
Volt a múzeumban a tűzoltóautótól kezdve a pékség kocsiján keresztül a postai kiszállító kocsikig minden. Úgy láttam, az emeletes buszok nyerték meg a tetszését a leginkább. Míg mi lányok a gépek szépségét figyeltük, addig a fiúkból persze rögtön előbújt a gépész.
Apósomnak nagyon tetszene ez a múzeum, ő aztán ért is a gépekhez, biztosan megbabonázná a látvány, a gépek szaga...
És aztán megtaláltuk azt a bizonyos villamost. Ott pihent, ahová a film végén betolták. Gyönyörűséges volt, mint a mesében.
A kikötő már ismerős volt a filmből. a halas éttermek egymást érik, sirályok vijjognak, fúj a sós tengeri szél, kisebb-nagyobb halászhajók horgonyoznak.
Volt a múzeumban a tűzoltóautótól kezdve a pékség kocsiján keresztül a postai kiszállító kocsikig minden. Úgy láttam, az emeletes buszok nyerték meg a tetszését a leginkább. Míg mi lányok a gépek szépségét figyeltük, addig a fiúkból persze rögtön előbújt a gépész.
Apósomnak nagyon tetszene ez a múzeum, ő aztán ért is a gépekhez, biztosan megbabonázná a látvány, a gépek szaga...
És aztán megtaláltuk azt a bizonyos villamost. Ott pihent, ahová a film végén betolták. Gyönyörűséges volt, mint a mesében.
A kikötő már ismerős volt a filmből. a halas éttermek egymást érik, sirályok vijjognak, fúj a sós tengeri szél, kisebb-nagyobb halászhajók horgonyoznak.
A világítótornyokat szintén lehet látnia filmben:
A gyerekeknek a nap fénypontja mégis a fókák etetése volt. Nagyon-nagyon aranyosak voltak. A kedvencünk ez a fóka volt. Hosszasan gondolkodtam, hol láttam én ezelőtt ezt a kis pofit. Aztán rájöttem, hogy a kölcsön cicára hasonlít, akire szoktunk vigyázni néha (cat minding), amikor a gazdái elutaznak. Pont olyan a tekintete; olyan antennás bajuszkái és szemcsápjai vannak, mint neki:
Jól elfáradtunk ma, kiszedte az erőnket a friss levegő. Holnapra kisebb programot tervezek, és sok pihenést. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése