Tegnap a RN (rokon nagyfiú) vendégünk szórakoztatására Dublinnak egyik legelőkelőbb városrészébe. Malahide-ra mentünk. Azonban nem a mai gazdagok és hírességek pazar villáit akartuk megbámulni, hanem a Malahide-i kastélyt mentünk megtekinteni.
A kastéypark
.jpg)
Malahide Castle
A kastély 800 évig volt a híres ír Talbot család tulajdona, akik a zivataros évszázadok és az angol elnyomás ellenére meg tudták őrizni mind a vagyonukat, mind a rangjukat. A kastély a legnagyobb meglepetésemre és örömömre tele van ír emlékekkel, régi ír bútorokkal, tárgyakkal, szóval végre találtam igazi helyi kastélyt, amelyben nem a kontinensről ideszállított tárgyak dominálnak, hanem a helyiek, ellentétben a Russborough Haus and Gardennel valamelyik előző posztomban.
Természetesen, mint minden valamire való kastélynak, ennek is van szelleme, sajnos azonban nem volt szerencsénk találkozni az illetővel, pedig az lett volna csak az igazi élmény.
Nem baj, így is lenyűgöztek minket a termek. RN-nak a nagy szalon tetszett a legjobban, ahol a vendégeket fogadták, és amelyben megtalálható volt az a bizonyos Ladies' Stand is, amely a nők arcfestékét volt hivatott védeni a leolvadástól a kandalló előtt, és amelyről már írtam korábban Russborough kapcsán. Itt most végre képet is találtam róla.
A kastélyból egyenesen a vasút modell múzeumba mentünk a RN kényeztetésére, de mint később kiderült, nemcsak ő, mindannyian nagyon élveztük a show-t. Mert ez az volt.
A sötét teremben egy óriási terepasztal fogadott minket tele Dublin és Írország vasúthálózatának makettjeivel. A sötétben csak a kis utcai lámpácskák és a tengeri világítótornyocskák adtak némi fényt, az előadás közben pedig azt a részt mindig külön megvilágították, amiről éppen beszéltek.
És mit láttam meg mindjárt az elején? Na mit? ... A Howth-i villamost a filmből, amelyről azonos című posztomban már írtam, és ami az ott belinkelt film főszereplője volt. Úgy látom, a dubliniak számon tartják ezt a régi emléket, a múzeum shopban méregdrágán lehet is ilyen villamoskát vásárolni a modellgyűjtőknek, meg persze sok más egyebet.
A terepasztalon tehát megjelent a múlt, régi gőzmozdonyokkal, régi villamosokkal, teherszállító vonatokkal; és a jelen, az új dublini villamoshálózattal (itt Luasnak hívják), a helyi HÉV-vel (Dart), és a hozzájuk tartozó épületek makettjeivel (központi állomások, villamos depók, utcák, kis megállók stb). Olyan volt, mint élőben. Dublinon kívül Donegal, Cork és Belfast vasútjait és vasúttörténetét is megismerhettük, sőt, még a komp és a tengeri hajózás is jelen volt a kiállításon.
A kultúrsokk után azonban szükségünk volt némi levegőre. A kastélyparkban remek játszótér található, egyedi játékokkal. Kedvencünk az air walking:
.jpg)
Azért elfáradtunk, na. Senkit sem kellett elringatni este.
A kastéypark.jpg)
Malahide CastleA kastély 800 évig volt a híres ír Talbot család tulajdona, akik a zivataros évszázadok és az angol elnyomás ellenére meg tudták őrizni mind a vagyonukat, mind a rangjukat. A kastély a legnagyobb meglepetésemre és örömömre tele van ír emlékekkel, régi ír bútorokkal, tárgyakkal, szóval végre találtam igazi helyi kastélyt, amelyben nem a kontinensről ideszállított tárgyak dominálnak, hanem a helyiek, ellentétben a Russborough Haus and Gardennel valamelyik előző posztomban.
Természetesen, mint minden valamire való kastélynak, ennek is van szelleme, sajnos azonban nem volt szerencsénk találkozni az illetővel, pedig az lett volna csak az igazi élmény.
Nem baj, így is lenyűgöztek minket a termek. RN-nak a nagy szalon tetszett a legjobban, ahol a vendégeket fogadták, és amelyben megtalálható volt az a bizonyos Ladies' Stand is, amely a nők arcfestékét volt hivatott védeni a leolvadástól a kandalló előtt, és amelyről már írtam korábban Russborough kapcsán. Itt most végre képet is találtam róla.
A kislányunknak a gyermekszoba, azon belül is a lovat formázó bicikli nyerte meg a tetszését. Erről sajnos nincs képem, de a képzelőerő tán segít. :b
Engem a középkori nagy ebédlő nyűgözött le, teljesen el tudnék képzelni itt egy filmjelenetet, amelyben a hosszú asztalnál előkelő ír urak és hölgyek ülnek, lábuknál agarakkal, szolgálók sürögnek forognak; a balkonról lantzenészek és udvari bolondok szórakoztatják a vendégeket.
Engem a középkori nagy ebédlő nyűgözött le, teljesen el tudnék képzelni itt egy filmjelenetet, amelyben a hosszú asztalnál előkelő ír urak és hölgyek ülnek, lábuknál agarakkal, szolgálók sürögnek forognak; a balkonról lantzenészek és udvari bolondok szórakoztatják a vendégeket.
A kastélyból egyenesen a vasút modell múzeumba mentünk a RN kényeztetésére, de mint később kiderült, nemcsak ő, mindannyian nagyon élveztük a show-t. Mert ez az volt.
A sötét teremben egy óriási terepasztal fogadott minket tele Dublin és Írország vasúthálózatának makettjeivel. A sötétben csak a kis utcai lámpácskák és a tengeri világítótornyocskák adtak némi fényt, az előadás közben pedig azt a részt mindig külön megvilágították, amiről éppen beszéltek.
És mit láttam meg mindjárt az elején? Na mit? ... A Howth-i villamost a filmből, amelyről azonos című posztomban már írtam, és ami az ott belinkelt film főszereplője volt. Úgy látom, a dubliniak számon tartják ezt a régi emléket, a múzeum shopban méregdrágán lehet is ilyen villamoskát vásárolni a modellgyűjtőknek, meg persze sok más egyebet.
A terepasztalon tehát megjelent a múlt, régi gőzmozdonyokkal, régi villamosokkal, teherszállító vonatokkal; és a jelen, az új dublini villamoshálózattal (itt Luasnak hívják), a helyi HÉV-vel (Dart), és a hozzájuk tartozó épületek makettjeivel (központi állomások, villamos depók, utcák, kis megállók stb). Olyan volt, mint élőben. Dublinon kívül Donegal, Cork és Belfast vasútjait és vasúttörténetét is megismerhettük, sőt, még a komp és a tengeri hajózás is jelen volt a kiállításon.
A kultúrsokk után azonban szükségünk volt némi levegőre. A kastélyparkban remek játszótér található, egyedi játékokkal. Kedvencünk az air walking:
.jpg)
Azért elfáradtunk, na. Senkit sem kellett elringatni este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése