Zoo

Tegnap volt tán a legfárasztóbb napunk a héten: végigjártuk a dublini állatkertet a rokon nagyfiú (RN) vendégünkkel és egy barátunkkal.

Az állatkert Észak-Dublinban, a Phoenix Parkban található, amelyet Európa legnagyobb városi parkjai közé sorolnak. Egy nap nem is elég rá, mi csak az állatkerttől kipurcantunk, pedig a parkban magában lenne még sok néznivaló. Például rengeteg szarvas él benne szabadon, sétálgatva a parkban lehet velük találkozni. Szerettük volna még megnézni a motorversenyt, melyet rendszeresen tartanak a parkban, de már arra sem volt energiánk. Az állatkert viszont nagy élmény volt.

A zoo abban különbözik az általunk már többször látogatott más állatkertektől, hogy sokkal parkszerűbb, rengeteg benne a zöld, kivéve persze az afrikai szavannás részen:

Mintha kevesebb állat lett volna a kertben, mint mondjuk Budapesten, vagy Bécsben, viszont sokkal nagyobb az életterük, és bizonyos állatok nyugalma jobban biztosított, kisebb helyen lehet őket megnézni, háborgatni. Pl. az oroszlánt és a tigriseket:



Az egyik részén a kertnek csak a vidéki Írország állatait lehetett megnézni, megsimogatni, tanulni róluk.



Felfedező táblák segítettek a tanulásban. Aki nem biztos abban, hogy a törzsfejlődés melyik szakaszában leledzik, azokat ilyen táblákon segítik az eligazodásban:

Kéz- és lábnyompróbát is lehet venni, melyik emberszabásúhoz áll a legközelebb az ember:

Az uram számára a nap fénypontja az volt, amikor megtaláltuk a lajhárt. Ez az állat a példaképe. Miért, miért.... Hát azért, mert folyton aludhat, nem kell sietnie, az is fél napba kerül, mire egyik oldalról a másikra fordul, energiatakarékos, olyan ételt eszik, amit senki, nincs ellensége, a húsát senki sem fogyasztja, még lelőni sem érdemes, mert ha belelőnek is, nem pottyan le a fáról, mert a körmei megtartják. Igaz, kicsit büdi, de jók a túlélési esélyei:) Muszáj volt lefényképezni vele:

Ma alig bírtunk felkelni. Teljes pihenőnapot fogunk tartani.