Az idén itteni barátainkkal ünnepeltünk. De azért jó dolog a webkamera meg az internet, így aztán szüleink se maradtak ki a jóból. :)
24-én este magyar karácsonyt rendeztünk nálunk, melyre meghívtuk egyik itteni barátnőmet és angol vőlegényét. (Különben 2 percre laknak tőlünk, és sokszor összejárunk, meg egy csomó közös programunk van.) Töltött káposztát kértek.
Mit mondjak, küzdöttem az elemekkel rendesen. Életem első töltött káposztáját hajtottam végre.
Először is mindig szokott lenni a Lidliben dobozos savanyú káposzta. Most csak azért sem találtam. Már terveztem, hogy elmegyek a litván boltba, amikor a Dunnes Stores lengyel polcán megláttam egy befőttesüveget Sauerkraut felirattal. Na jól van, az első pipa megvan.
A receptet sógornőmtől és anyukámtól kaptam, gondoltam jól összekombinálom a kettőt. Minden világos és egyszerű volt mindaddig, míg el nem kezdtem a káposztalevelekbe való töltögetést.
Kiskoromból úgy emlékeztem, hogy nagymamám káposztalevelei isteni lágyak voltak, csak úgy simult bele a husi. Hát itt nem. Olyan eres volt a levél, hogy alig bírtam hajtogatni. És minél lejjebb mentem a káposztába, annál rosszabb volt a helyzet. Egy csomó ideig kellett párolnom, míg hajlandó volt törés nélkül meghajolni nekem.
Azért én győztem, de be kell vallanom, a legközelebb el fogok tekinteni a káposztalevélbe csomagolástól.
A végén jól sikerült, gyakorlatilag mindet bepusziltuk, pedig nem keveset gyártottam le. Azután jöttek a bejglik, diós és mákos, ahogy kell, aztán még extra mákos és mandulás süti, valamint szaloncukor, forralt bor, köménymagos rúd, mandarin... Gyakorlatilag degeszre ettük magunkat.
Másnap folytatódott a dőzs, mi mentünk át barátnőmékhez, ahol angol vőlegénye készítette el a hamisítatlan angol karácsonyi ebédet.
Nem igaz, amit valamelyik magyar újságban olvastam, hogy a mince pie meg a karácsonyi puding rossz lenne. Biztos ki lehet fogni rosszat is, de én nagyon szeretem mind a kettőt.
Délután egyre mentünk.
Itt szúrnám be, hogy az angol és ír gyerekek 25-én reggel kapják meg az ajándékaikat. Santa aznap reggelre tömi meg a kandallóra akasztott zoknikat. Ennek következtében - az idén jöttem rá - az itteni adventi kalendáriumokban 25 nap van. A kislányunknak persze volt mindkét fajta, 24 napos kontinentális, és 25 napos angolos kalendáriuma is. :b
Amikor megérkeztünk, kaptunk egy fincsi forró fekete teát tejjel. (Na ez az, ami a legtöbb magyarnak nem megy, pedig nagyon finom. Mi szeretjük, még a kislányunknak is ízlik. Az angolok, írek meg a citrommal ízesített, valamint gyümölcs- és gyógynövényes teáktól kapnak frászt.) Kaptunk előételnek csipszet, meg mince pie-t. Ez édes tésztába töltött aszalt gyümölcsökkel megtöltött sütiszerű étel. Megmelegítve, tejszínnel, és piros bogyókból készült gyümölcssalátával nyakon öntve tálalták. Nagyon fincsi volt.
Régi szokás szerint délután háromkor kezdtük meg az ünnepi ebédet. Az angol királynő ünnepi beszédét azonban nem hallgattuk meg, ami ez időben szokott elhangzani a tévében. A fő fogás persze a sült pulyka volt, töltve, némi barna szósszal (gravy), szalonnába göngyölt virsli, tepsiben sült krumpli, párolt zöldségek, úgymint brokkoli, kelbimbó, sárgarépa, petrezselyemgyökér. Annyi étel volt a nagyméretű tányérunkon, hogy nem kis mutatvány volt a végére járni.
A karácsonyi pudingot csak némi pihi után támadtuk meg. Az egy nagyon tömény édesség, telis tele alkoholban érlelt aszalt gyümölcsökkel. Mondjuk nem egy piskóta, és nem lehet előle rengeteget enni, de nagyon fini. A profik brandyvel öntik le, meggyújtják, és lángolva tálalják. Vagy custarddal (vaníliapuding, vagy sodó), vagy tejszínnel fogyasztják. Nyami.
Gyakorlatilag egész délután ettünk.
Este pedig meghívott a kislányunk zongora tanárnénije magukhoz. (ők is közel laknak, 10 perc kocsival, és ők azok, akikkel szintén össze szoktunk járni) Ott is ettünk. Annyira jól esett, hogy könnyű csirkével és salátákkal várt, mert még egy nehéz dolgot nem bírtam volna lenyelni. Ja, és hamisítatlan magyar sajtospogit is készített, a kislányunkat úgy kellett leállítani róla. :) Egész este játszottunk, beszélgettünk.
Nagyon jó volt az idén is a karácsony.
Viszont pár napig csak szendvicset szeretnék enni, az biztos. :)))
24-én este magyar karácsonyt rendeztünk nálunk, melyre meghívtuk egyik itteni barátnőmet és angol vőlegényét. (Különben 2 percre laknak tőlünk, és sokszor összejárunk, meg egy csomó közös programunk van.) Töltött káposztát kértek.
Mit mondjak, küzdöttem az elemekkel rendesen. Életem első töltött káposztáját hajtottam végre.
Először is mindig szokott lenni a Lidliben dobozos savanyú káposzta. Most csak azért sem találtam. Már terveztem, hogy elmegyek a litván boltba, amikor a Dunnes Stores lengyel polcán megláttam egy befőttesüveget Sauerkraut felirattal. Na jól van, az első pipa megvan.
A receptet sógornőmtől és anyukámtól kaptam, gondoltam jól összekombinálom a kettőt. Minden világos és egyszerű volt mindaddig, míg el nem kezdtem a káposztalevelekbe való töltögetést.
Kiskoromból úgy emlékeztem, hogy nagymamám káposztalevelei isteni lágyak voltak, csak úgy simult bele a husi. Hát itt nem. Olyan eres volt a levél, hogy alig bírtam hajtogatni. És minél lejjebb mentem a káposztába, annál rosszabb volt a helyzet. Egy csomó ideig kellett párolnom, míg hajlandó volt törés nélkül meghajolni nekem.
Azért én győztem, de be kell vallanom, a legközelebb el fogok tekinteni a káposztalevélbe csomagolástól.
A végén jól sikerült, gyakorlatilag mindet bepusziltuk, pedig nem keveset gyártottam le. Azután jöttek a bejglik, diós és mákos, ahogy kell, aztán még extra mákos és mandulás süti, valamint szaloncukor, forralt bor, köménymagos rúd, mandarin... Gyakorlatilag degeszre ettük magunkat.
Másnap folytatódott a dőzs, mi mentünk át barátnőmékhez, ahol angol vőlegénye készítette el a hamisítatlan angol karácsonyi ebédet.
Nem igaz, amit valamelyik magyar újságban olvastam, hogy a mince pie meg a karácsonyi puding rossz lenne. Biztos ki lehet fogni rosszat is, de én nagyon szeretem mind a kettőt.
Délután egyre mentünk.
Itt szúrnám be, hogy az angol és ír gyerekek 25-én reggel kapják meg az ajándékaikat. Santa aznap reggelre tömi meg a kandallóra akasztott zoknikat. Ennek következtében - az idén jöttem rá - az itteni adventi kalendáriumokban 25 nap van. A kislányunknak persze volt mindkét fajta, 24 napos kontinentális, és 25 napos angolos kalendáriuma is. :b
Amikor megérkeztünk, kaptunk egy fincsi forró fekete teát tejjel. (Na ez az, ami a legtöbb magyarnak nem megy, pedig nagyon finom. Mi szeretjük, még a kislányunknak is ízlik. Az angolok, írek meg a citrommal ízesített, valamint gyümölcs- és gyógynövényes teáktól kapnak frászt.) Kaptunk előételnek csipszet, meg mince pie-t. Ez édes tésztába töltött aszalt gyümölcsökkel megtöltött sütiszerű étel. Megmelegítve, tejszínnel, és piros bogyókból készült gyümölcssalátával nyakon öntve tálalták. Nagyon fincsi volt.
Régi szokás szerint délután háromkor kezdtük meg az ünnepi ebédet. Az angol királynő ünnepi beszédét azonban nem hallgattuk meg, ami ez időben szokott elhangzani a tévében. A fő fogás persze a sült pulyka volt, töltve, némi barna szósszal (gravy), szalonnába göngyölt virsli, tepsiben sült krumpli, párolt zöldségek, úgymint brokkoli, kelbimbó, sárgarépa, petrezselyemgyökér. Annyi étel volt a nagyméretű tányérunkon, hogy nem kis mutatvány volt a végére járni.
A karácsonyi pudingot csak némi pihi után támadtuk meg. Az egy nagyon tömény édesség, telis tele alkoholban érlelt aszalt gyümölcsökkel. Mondjuk nem egy piskóta, és nem lehet előle rengeteget enni, de nagyon fini. A profik brandyvel öntik le, meggyújtják, és lángolva tálalják. Vagy custarddal (vaníliapuding, vagy sodó), vagy tejszínnel fogyasztják. Nyami.
Gyakorlatilag egész délután ettünk.
Este pedig meghívott a kislányunk zongora tanárnénije magukhoz. (ők is közel laknak, 10 perc kocsival, és ők azok, akikkel szintén össze szoktunk járni) Ott is ettünk. Annyira jól esett, hogy könnyű csirkével és salátákkal várt, mert még egy nehéz dolgot nem bírtam volna lenyelni. Ja, és hamisítatlan magyar sajtospogit is készített, a kislányunkat úgy kellett leállítani róla. :) Egész este játszottunk, beszélgettünk.
Nagyon jó volt az idén is a karácsony.
Viszont pár napig csak szendvicset szeretnék enni, az biztos. :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése