2009. december 30., szerda

Ami 2009-ből kimaradt. 3. rész. A másik oldal

Most jött el az idő, amikor úgy éreztük, az életünket eléggé megkönnyítené, ha lenne egy autónk.

Eddig azért jól elvoltunk, gyakorlatilag minden a közelben van, ami fontos: az iskola, az uram munkahelye, bolt. Azonban egyre több járkálnivalónk akadt mostanában más városrészek felé is, és a tömegközlekedés kevésbé alkalmas arra, hogy időt spóroljunk. A szerencsésebbek olyan helyen laknak, ahol van dart (HÉV-szerű vasút), vagy LUAS (villamos), de sajnos mi pont nem ilyen helyen lakunk. A buszok nagyon jók, csak épp mindegyik mindenhonnan a belvárosba tart, szóval ha keresztbe akarunk menni a városon, csak többszöri átszállással és hosszas várakozással lehet eljutni A-ból B-be.

Így aztán rávettük magunkat egy kis autóra. Nem új a drága, nincs is extrákkal felszerelve de klímára nincs és valószínűleg nem is lesz szükségünk, viszont a fűtés isteni, és van air bag. A gps pedig elmeséli nekünk, merre menjünk.

A használt autók nagyon olcsók Írországban, kábé feleannyiba kerülnek, mint otthon. Nincs is státuszszimbólum értékük, munkaeszköz. Megfigyeltem, hogy nem ciki férfiaknak sem kis autóval mászkálni, meg nők is vezetnek nagyokat. Inkább az a szempont, mire kell a kocsi. A nagycsaládosoknak és a hegyen lakóknak terepjárójuk van, az egyedülállók kis városi kocsikkal közlekednek. (Nem láttam még kigyúrt kopasz alakokat fuxszal a nyakukban nagy sötét autóban tuctuczenét hallgatva bekanyarodni index nélkül.) Úgy hallottam, egyedül az évjárat volt eddig a menőzés netovábbja, volt aki január elsején már elérte, hogy újévi rendszáma legyen. Most már ez se nagyon szempont, mert alig vesznek új kocsikat az emberek.

Ami drága itt, az a road tax vagy motor tax (útadó), kb 300 euro egy évre, cserébe jók az utak, és folyton érzi az ember, hogy dolgoznak rajta, és nem csak toldozgatják. Drága még a biztosítás, egy kezdő évi 1300 eurót is fizethet biztosításra évente. A jó hír, hogy az otthonról hozott bónuszokat itt is elfogadják, így mi 350 euróból kijövünk. Ja, és csak az vezetheti itt az autót, aki vezetőként meg van nevezve a kocsi biztosításán.

Akkor kezdődik az izgalom, amikor az ember beül a kocsiba, és elkezd vezetni. Mert ugye itt minden a másik oldalon van. A forgalom még hagyján, mert a buszon ülve simán hozzászokik az ember; ha pedig benne vagyunk a forgalomban, minden adódik magától.
A kocsi kezelése azonban elég vicces volt. A váltót állandóan a másik oldalon kerestem az elején, így viszont rendre jól bevágtam a kezem az ajtóba, mert ugye az volt ott. A középső tükröt is mindig a másik oldalon kerestem, de ott meg az ablak volt található, szóval jókat mulattam magamon. Aztán rájöttem, az a titka az egésznek, hogy a bal kezünket ott kell tartani a váltón, így könnyebb megszokni.

Az írek sokkal lassabban vezetnek, mint a magyarok. Meg is van az okuk rá. Itt aztán jól behajtják a büntit gyorshajtásért. (= 80 euro azonnal, 2 büntetőpont, ami aztán a biztosítás árán is jó nagyot dob.)
Őket arra nehéz rávenni, hogy ne igyanak vezetés előtt. Bünti ide vagy oda, ez itt társadalmi probléma. Különösen ünnepek előtt nagyon sok az ellenőrzés, és a never drink and drive (ittas vezetés elleni) reklámkampány. Ilyenkor intenzíven reklámozzák a taxikat, amiből rengeteg van Dublinban, és a tarifák is elviselhetőek az itteni fizetésekhez képest. Mondjuk itt se olcsó. Szerintem budapesti árak vannak, de nem vágnak át. Elérték a sok reklámmal és ellenőrzéssel, hogy amióta statisztikákat vezetnek, az idén történt a legkevesebb baleset az utakon.

Már úgy érzem, kezdem megszokni a vezetést, megint tudok finoman váltani, benzintakarékosan vezetni, parkolni.

A tájékozódás mindig is nehéz volt nekem, de a gps sokat segít. Persze az új körforgalmak és néhány új út nincs rajta, de akkor azért kitalálom, merre menjek. Szerencsére vannak táblák is, és olvasás-szövegértésből nem vagyok rossz.


Nincsenek megjegyzések: