Apósomnak

Az uram felmenői apai ágon dunai hajósok voltak, apósom élete vágya pedig az volt, hogy tengerész lehessen. Sajnos azonban hiába felelt meg mind szellemi, mind fizikai felkészültségben, a történelem keresztülhúzta a számításait. Igaziból rá gondoltam, amikor elmentünk a dublini tengerpartra.

Itt horgonyoznak le az Angliából érkező kompok - ottlétünkkor épp egy angol rögbycsapat szállt ki-, de a távolban nagy tengeri hajókat is látni véltünk. Sajnos azonban ezeket földi halandó nemigen közelítheti meg, ezért aztán csak a partot fényképeztük. Íme:

A korzón azonban semmi kedvünk nem volt sétálgatni, mert annyira fújt a szél, és úgy vacogott a fogunk, hogy menekülnünk kellett a területről.

Két következtetést is levontam ebből a kirándulásból:

1. Sürgősen be kell szereznem egy sapkát - megtörtént.
2. A tenger gyönyörű, hangja van, és illata - de belőlem tuti nem lesz tengerész, de még földi kiszolgáló személyzet se, mert szétfagynék.