Megszox/megszöx

Vagy-vagy.
Van mit megszokni ugyanis. A kedvencem, ime:

Láttyátok feleim szümtükkhel? Ez kettő db. CSAP. Az egyikből folyik a jéghideg, a másikból a tűzforró viz. Fogmosás kizárólag tévémaci-technikával lehetséges - pohárral.

Azért vannak módszerek a probléma megoldására.

Az egyik: szép lassan folyatni a vizet a meleg csapból, mert először onnan is hideg folyik. Aztán mire a szappant lemosod a kezedről, addigra forró lesz. Most el lehet képzelni a börleszket, amint a család tagjai reggelente versenyt futnak, ki ér előbb oda a csaphoz, amikor még a forróból is hideg/langyos folyik egy darabig.

A másik megoldásról azt képzeltem még otthon, hogy ezt én soha nem fogom elkövetni, ez tiszta hülyeség, semmi értelme. Viszont amint ott állok eme vizes oltár előtt, és órákig állitgatom a vizet, hogy végre csak egy kicsit meg tudjam mosni a kezem, akkor de, kinomban mégiscsak elkezdem mozgatni a kezem a hideg és a meleg vizsugár között. Tényleg semmi értelme. :(

A legszebb a konyhai mosogatócsap. Meglátván felsóhajtottam: végre egy normális keverőcsap. Na ne ringassa magát senki ábrándokba! Keverőnek keverő, csak nem keveri. Foltokban ömlik belőle a hideg és a forró...

Visszasirjuk az otthoni, jó kis karos, modern csapjainkat. Ezek itt csak mostanában kezdenek divatba jönni...

- - - - - - - - - - - - - -

Ha már a konyhánál tartunk, a FŐZÉST is meg kell emlitenem. Bár a helyi Lidlibe meg a Tescoba járunk vásárolni, és azért sok minden ismerős a polcokon, mégis egy csomó fontos dolgot nem találok. Órákig vizslatom, mi hol van.

Ez volt a helyzet például a sütőporral, amit sehogy sem találtam meg, pedig ott kóvályogtam a sütéssel kapcsolatos cikkek közt. Végül - szája van, nyelvet beszéli, megoldja felkiáltással - megkérdeztem a közelben pakolászó munkatársat. Nézett rám hülyén, hogyhogy nem találom, hiszen ott van az orrom előtt. Tényleg ott volt. Csak én olyan kis tüchtig, adagonként zacskókba rendezett sütőport kerestem; itt meg elegantos királyi kis fémbobozban volt. Otthon pedig gondolkodhattam, kábé mennyi is az egy adag belőle.

Ez csak egy példa, de van ilyen egy csomó.

- - - - - - - - - - - - - - -

Az ABLAKAINK nem felül befelé buknak, hanem alul kifelé. Sokáig gondolkodtam, ez meg miért van, de aztán rájöttem. Hát az eső igy nem esik be!!! Mennyi eszük van az ireknek! :)))

- - - - - - - - - - - - - - - -

Ha azt mondom: Irország, mindenki megkérdezi: Ugye ott forditva KÖZLEKEDNEK?

Jelentem igen, de nem is ez a bonyolult. Ha már benne van az ember a forgalomban, akkor logikus - legalábbis igy buszon ülve ezt gondolom. Ami nehéz lehet, a váltós autók váltása bal kézzel.

Meg elindulni bicajjal valahova, mert az ember gyereke richtig a forgalommal szemben indul el. A járdán meg tilos közlekedni. Még jó, hogy az autók, buszok nagyon nagy türelemmel viseltetenek a biciklizőkkel szemben. Ha lehetetlen őket kikerülni, akkor cammognak utánuk - nincs duda, meg efféle. Különben is, minek az a nagy rohanás - és itt beúszik a képbe a Teknős a Doktor Bubóból.

A forditva közlekedésnek van azonban egy másik következménye is: a buszmegállók is a másik oldalon vannak, mint ahogy azt megszokta az ember a kontinensen. Ha nem figyel, pont az ellenkező irányban fog elindulni... :(((

A buszmegállók külön megérnek pár mondatot. Ugyanis a belvároson kivül sehol sincsenek feliratozva. Csak egy vékony sárga kis oszlop árválkodik az út mentén, ráirva hogy Stop, meg egy rejtélyes négyjegyű szám a tetején, amit csak a buszról lehet leolvasni, meg különben sem érdekel senkit. Viszont hogy pontosan hol van ez a bizonyos buszmegálló, milyen buszok állnak ott meg, mikor, milyen időközönként mennek, melyik irányba - na ezt oldja meg a tisztelt utazó saját maga. Valószinűleg az egész város menetrendje benne van a dubliniak fejében. :(

És nem áll ám meg a busz minden szire-szóra - integetni kell neki, csak akkor méltóztatik felvenni az utast.

Viszont ha már fönn van az ember a buszon, felmehet az emeletre, és onnan élvezheti a panorámát.